Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pokreis Hildegarda: A gyáripari termelés kialakulása a Mátyusföldön
tő malomban is - őröltek. A Vágsellyei járás is bővelkedett a malomiparban, Vágsellyén, Deákin, Pereden, Vágfarkasdon, Magyarsókon, Negyedben szintén szárazmalmok működtek. A szárazmalmok mellett Mátyusföldön is ismeretes a vízimalmoknak két fajtája, a hajómalom és a cölöpös vízimalom. A hajómalmok a folyóban lebegve őröltek, kedvezőtlen vízállás esetén egyszerűen felszedték a horgonyt és továbbhajóztak. Mindegyik hajómalomnak megvolt a saját száma, amely alatt a központi nyilvántartásban szerepelt. A hajómalmok, melyek a Kis-Duna menti falvak közelében horgonyoztak, a 19. század végén már csak elvétve működtek, ellentétben a Vág menti hajómalmokkal. 1881-ben a Galántai járásban összesen 65 hajómalmot írtak össze: Vágszerdahely határában 32, Vága mellett 13 és Kajal közelében 20 hajómalmot. A korabeli Nagyszombati járáshoz tartozó Szered mellett a Vág folyón 14, Közép-Csöpöny határában pedig 5 hajómalomnak adtak ki vízhasználati engedélyt. 1891-ben Szered mellett 23, Vágszerdahelyen 17, Vágán 11, Óny-puszta (Kajal) határában pedig 16 hajómalom volt bejegyezve. A Duna menti hajómalmok hátránya az volt, hogy akadályozták és veszélyeztették a hajóforgalmat a folyón. A hajózható szakaszokon a hajómalmok működését így már a 18. századtól kezdve folyamatosan rendeletek és törvények útján korlátozták és tiltották, ezért a dunai malmokat fokozatosan vagy eladták, vagy pedig áthelyezték a partra. A parton a malomházat hatalmas cölöpökre építették, és ezek tartották a víz felett (innen az elnevezésük - cölöpös vízimalom). Az ilyen típusú malom tehát már helyhez volt rögzítve, nem vándorolhatott máshová. A Vág melletti hajómalmok a Duna menti hajómalmokkal ellentétben még a 20. század elején is működtek, pl. 1931-ben csak Sopornyán 18 hajómalom3 volt bejegyezve. Ezenkívül még Vecsén Keszeli István, Hosszúfalun Kozmér János, Farkasdon Czuczor Lajos és Szórád Béla, Vágkirályfán Pikier Antal és Viktória, valamint Morovics Erazmus, Negyeden Takács Albert, Vágsellyén Pincés Gyula, Semptén pedig Pižurný János voltak a hajómalom-tulajdonosok. Jókán, Tallóson még ma is állnak a cölöpös vízimalmok. Eredetileg ezek is hajómalmok voltak. A tallósi vízimalmot, melyet a Kányási-dűlőben építettek, a feljegyzések szerint már 1885-ben jó 10 éve nem használták, és már akkortájt cölöpökön állott. A malom Tokovics Ferenc nevére volt bejegyezve. A szeszipar az élelmiszer-feldolgozó ipar egy másik fontos ágazatát képezte. Olyan nyersanyagokat dolgozott fel, amelyek közvetlenül erjeszthető cukrot vagy olyan szénhidrátokat tartalmaznak, melyekből biológiai vagy kémiai módszerrel erjeszthető cukor állítható elő. Ilyen közvetlenül erjeszthető cukornyersanyag a cukorrépa és a melasz, és természetesen ide tartoznak a gyümölcsféleségek is. Az alapanyagok közé sorolhatók az olyan termékek is, amelyek keményítőt tartalmaznak: a burgonya, a tengeri, a gabonafélék, valamint a cellulóztartalmú nyersanyagok, mint pl.: a növények maghéja, napraforgóhéj, rizs- és búzaszalma. A szeszipart a cukoriparhoz hasonlóan a 19. század végén a korabeli statisztikai jelentések betegnek nyilvánították, mert a hirtelen nagy adóemelés a szeszfogyasztást alaposan leszállította. Az 1888-ban kiadott XXIV. és XXV. te. célja a mezőgazdasági szeszipar továbbfejlesztése, a magasabb adók kiszabá-200
