Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pukkai László: A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848 - 1945 között
A birtokviszonyok alakulása, fejlődése Mátyusföldön a birodalomváltozástól a második világháború befejezéséig (1918-1945) Az első világháborút követő birodalomváltás lényegében nem változtatott a vizsgált régió, közigazgatási egység gazdasági jellegén. Az itt élő lakosság megélhetési forrása továbbra is a mezőgazdaság maradt. Az alábbiakban felsorolt törvények - az ún. I. csehszlovák földreformot szorgalmazók - szociális aspektusok figyelembe vételével nemzeti törekvéseket takartak. „A 215/1919. számú ún. kisajátítási törvény alapján 1919 tavaszán szociálpolitikai köntösbe bújva, de nemzeti alapon, kezdetét vette a földreform.”29 A csehszlovák földreform célja a hitbizományok és a latifundiumok számának csökkentése volt oly módon, hogy erős cseh és szlovák gazdagparasztság termelődjék. Ennek kapcsán idézi Arató Endre a korabeli földhivatal elnökének, Viškovskýnak a szavait: „a földreformmal a csehszlovák nemzet földtulajdonát akarjuk gyarapítani, s a törvény célja nem más, mint megtorlása és jóvátétele azoknak a vagyonelkobzásoknak, amelyek a fehérhegyi csata után következtek be.”30 A földreform második motívumaként a cseh és szlovák kolonizációt jelölte meg a földhivatal elnöke. Ezt úgy érték el, hogy az ún. maradékbirtok igénybevételével 2300 birtokot hoztak létre átlag 100 ha területtel, és ezt „nem a falu paraszti burzsoáziája, hanem volt csehszlovák légionáriusok, az agrárpárt tagjai, országgyűlési képviselők, helyi hatalmasságok kapták".31 Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, elmondhatjuk, hogy Szlovákiában 55 önálló kolónia, 25 községhez csatolt kolónia alakult, 2054 telepes családdal és 22 473 ha földterülettel. A lefoglalt földterületek 9,98%-át kapták a magyarok, ami jóval az országos - cseh és szlovák - átlag alatt volt.32 Az állam a kisajátított mezőgazdasági területeket a 81/1920. számú törvény rendeletéi alapján osztotta szét. A maradékbirtokokat az állam juttatásként kiosztotta a kisgazdáknak, zselléreknek, kisparasztoknak, de főleg az ún. légionáriusoknak és a háborúban károsultaknak. A juttatásokkal a pozsonyi székhelyű Telepítési Osztály foglalkozott. Ez a végrehajtó hivatal 1925-1939 között működött Szlovákiában.33 A szlovákiai magyar baloldal képviselői is több esetben elemezték az első csehszlovák földreform kihatásait. Balogh Edgár, aki az 1931. május 25-én eldördült kosúti sortűz kapcsán járt Mátyusföldön, így értékelte az eredményeket: „Esterházy 1000 holdját a galántai és a taksonyi határban telepesek kapták. "M Balogh Edgár a továbbiakban kitért arra a sajnálatos tényre, hogy Dél-Szlovákiában egyre inkább érvényesülnek a cseh nemzetpolitikai érdekek, s hogy a vidéken (Mátyusföldön) szláv kolonisták vannak Galánta, Taksony, Szene, Hidaskürt, Tallós és Nádszeg határában. Jócsik Lajos a földreform okait politikai szempontból közelítette meg, mondván: „feladata a forradalmi tömegmozgalmak lecsapolása, majd erős középparasztréteg kialakítása az egységes csehszlovák állameszme megvédése érdekében. ”35 Ez után az előretekintő bevezető után elemezzük az első csehszlovák földreformot elindító törvényeket, amelyek hatálya a beneši dekrétumokig nyúlik, s meghatározzák a csehszlovák állam gazdasági, szociális, nemzetállamot építő törekvéseit. A csehszlovák Ideiglenes Nemzetgyűlés Európát meghazudtoló gyorsa-183
