Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Pukkai László: A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848 - 1945 között

Sággal elfogadta a csehszlovák korona bevezetését, és 1918. november 9-én kihirdették a nagybirtok mindennemű manipulációját leállító ún. Zákon o obstavení velkostatku címmel ismertté vált törvényt. Ennek a törvénynek az árnyékában született meg 1919. április 16-án az ún. lefoglalási (kisajátítási) 215. sz. törvény, amely értelmében a csehszlovák állam minden 150 ha feletti mezőgazdasági és 250 ha feletti szántóterületet lefoglalt, kisajátított, elkobzott, kivéve a községi, járási, megyei tulajdonban lévőket. A jóvátételi részt az állam az 1920. április 30- án elfogadott 329. sz. számú ún. kárpótlási törvénye szabta meg. Jóvátétel nélkül sajátította ki az állam az ellenséges állam polgárainak birtokát, a Habsburg- Lotharingiai-ház vagyonát és a törvénymagyarázatban később megjelöltekét.

A kisajátítás és a juttatások szervezeti-műszaki lebonyolítása a Földhivatal feladata volt, melyet a 330/1919-es számú, 1919. június 11-én elfogadott törvény értelmében hozott létre a kormány. Az 1920. január 30-án elfogadott 81-es számú ún. juttatási törvény a földreform realizálására harminc évi lefutási időt szánt. Az 1. paragrafus szerint a juttatási törvény előnyben részesíti a csehszlovák légionáriusokat, a csehszlovák fegyveres erők tagjait (ezek árváit, örököseit stb.) és a 17. paragrafus még ehhez hozzáveszi a külföldről, Jugoszlávia, Románia, Bulgária területéről hazatért cseh és szlovák nemzetiségű polgárokat is. A hiteleljárásról az 1920. március 11-én elfogadott 166/1920 számú törvény intézkedett.

Mátyusföldön: a Galántai járásban 17 152 kataszteri holdat, a volt Vágsellyei járásban 4777 kataszteri hold mezőgazdasági földterületet osztottak ki a kisajátított területekből. A földreform során 15 zlíni morva telepes család került Vágtornócra, 1926-ban 12 morva és szlovák telepes kapott földbirtokot és építési kedvezményeket a Galánta melletti ónyi pusztán (ma is emlékeztet az eseményekre az elnevezés: Kolónia). A hódi Esterházy-nagybirtokot a földreform során özv. Maďarič Vera cseh birtokos és gyáros vette meg. Nagyfödémesen 2080 magyar hold szántót és 500 magyar hold erdőt osztottak ki a telepesek között (Nové Osady). Nebojszán a földreform során a kastély melletti parkot Salczer szeredi állatorvos vásárolta meg, aki a régi park helyén kertészetet rendezett be.

Tallóson a földreform következtében a csehszlovák hatóságok a község kataszteréhez tartozó Úrföld-pusztát (1200 kát. hold mezőgazdasági terület) Jugoszláviából visszatért telepesek között osztották ki. Taksonyban és a szomszédos kataszterekben 1921-ben 546 kát. hold szántót 43 Vág menti szlováknak, 1924-1927 között Pallócpusztán pedig 195 kát. hold szántóterületet Jugoszláviából érkezett telepeseknek mértek ki. Az alább felsorolt községek határából 350 kát. hold földterületet hasítottak ki a földreform idején, a már említett 13 Vág menti község kolonizációjának keretében 1921-ben a taksonyi mellett a vízkeleti, a kosúti és a galántai kataszterhez tartozó Kórószegmajor és Feketepuszta felparcellázott területéből Štefánikov (magyarul Sárditelep) néven új település keletkezett.

A földreform kapcsán a régióban kisajátítás alá esett felsoroltakon kívül Esterházy Károly 552 kát. hold birtoka Ábrahám község kataszterében, Esterházy Veronika 2541 kát. hold birtoka Taksony, Hidaskürt, Hódi kataszterében, s a már említett tallósi 8650 kát. hold, amely Ceresetto Esterházy Mária birtoka volt.36

A leírtakhoz hasonlóan történt a kisajátítási-juttatási folyamat a régió más településein (birtokain) is. Vágfarkasdon a földreform alapját a Károlyi-birtok fel184