Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Novák Veronika: A mátyusföldi céhek

56. Rajcsányi György céhartikulusai a vágsellyei céhek számára

57. A semptei uradalomhoz tartozó szabók céhszabályzata 1636-ból

A legmagasabb létszámú céhet a csizmadiáké alkotta. Szabályzatukat Esterházy Miklós adta ki 1644-ben ugyancsak Sempte, Szered és Szered-újváros részére. Annak ellenére, hogy alapul a kiadó számára a pozsonyi céhszabályzatok szolgáltak, azoktól nagyban különböznek. A 19. század első felében Szeredben 18 csizmadia volt, míg a század végén csak Szeredben 118-at tartott számon a statisztikai kimutatás.

A szabócéh artikulusai 1636-ból származnak. Hasonlóan az előbbiekhez, Sempte, Szered és Szered-Újváros mestereinek szól. A céh tagjainak száma megalakulásakor 10-15 között mozgott. A semptei uradalomban meglehetősen későn alkottak céhet a szíjgyártók, akik hasonlóan más településekhez, itt is a pajzsgyártókkal, a nyereggyártókkal és a kopjagyártókkal alkottak céhet. A nagyszombati céhartikulusokat vették át 1713-ban. Míg az első artikulus latinul íródott, két év múlva, az Esterházy Ferenc által kiadottak már magyar nyelven készültek.

A mezőgazdasági termelés elengedhetetlen eszköze az eke volt. Ennek és más szerszámoknak a gyártása a kovács munkája volt. A kovács a legjellegzetesebb mesterségek egyike. Közös kovács-, lakatos- és bognárcéhet hoztak létre, szabályzatukat Esterházy Ferenc adta ki 1661-ben. Alapul ez alkalommal a nagyszombati, illetve a somorjai céh szabályzata szolgált, ez esetben ugyanis a nagyszombati céhszabályzat a somorjai átvételével készült. Annak az okát, hogy miért éppen ennek a csallóközi városnak a céhszabályzata képezte a nagy167