Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A mátyusföldi céhek
szombati és a semptei céh alapját, az általuk gyártott szekerek és kocsik jellegzetességében kell keresnünk. A somorjai szekerek, a somorjai céh termékei elsősorban a Mátyusföldön voltak használatosak. Ezek a szekerek ugyanis sík területre készültek. A szeredi céh tagjai között a 19. század első felében rétéi, pusztafödémesi, cíferi és egyéb mestereket találunk, tehát ekkor már tagjai voltak az uradalmon kívüliek is. A mindennapi élet elengedhetetlen kellékeit gyártották a fazekasok is. Nemcsak edények készítésével foglalkoztak, az ő feladatuk volt a kályhák készítése is. A semptei uradalom fazekascéhe számára Esterházy Ferenc adott ki céhartikulusokat. Ezúttal csak a semptei és a szeredi mesterek számára. Az artikulusok alapjául a pápai mesterek artikulusai szolgáltak. A ruházat elengedhetetlen kellékeit készítették a gombkötők. A szeredi mesterek céhszabályzatukat Nagyszombatból vették át. A szűcsök hasonlóan Nagyszombatból kérték ki a céhszabályzatot. 58. A szeredi kovács-, lakatos-, asztalos- és kerékgyártó céh céhlevele A mészárosok a semptei uradalom legmódosabb és egyik legjelentősebb kézművesei voltak. Céhszabályzatukat Lipót császár 1702-ben adta ki Esterházy József közbenjárására. A céhszabályzat kikötötte, hogy csak saját házzal rendelkező legényből lehet mészárosmester. A mészárosmesterek főleg marhahúst árultak, de halat és más húst is. A mátyusföld legelterjedtebb kézművesei közé tartoztak a molnárok. A Vág menti molnárok számára III. Károly király adott ki céhartikulusokat 1728-ban. 1729-ben Esterházy József parancsba adta tisztviselőinek, hogy felügyeljenek a szabályzat betartására. A Vág menti, vagyis a szeredi, a semptei molnárokon kívül ide tartoztak a vágszerdahelyiek is, akik önálló céhhel rendelkeztek. Ugyancsak önálló céhük volt a jókai molnároknak is. 168
