Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A mátyusföldi céhek
Novák Veronika A mátyusföldi céhek Mátyusföld lakói a középkorban főleg mezőgazdasági termeléssel foglakoztak. A lakosság egy része emellett a mindennapi élet számára elengedhetetlen eszközöket, szerszámokat és használati cikkeket is készített. Termékeiket a kora középkorban főleg az egyes közösségeken belül értékesítették. A kézművesség fejlődéséhez, valamint az árucsere elmélyítéséhez elsősorban a vásárok járultak hozzá. A vásártartás azonban csak bizonyos településeken volt elterjedve és intézményesítve. Annak ellenére, hogy a mátyusföldi települések vásártartását engedélyező királyi vagy földesúri oklevelek csak a 16-18. századból ismertek, leszögezhetjük, hogy több településen bizonyíthatóan tartottak vásárokat már Mohács előtt. Némely források Szene, Vágsellye, Vágszerdahely vásáraira utaló adatokat tartalmaznak már a 14-16. századból. A vásártartási kiváltságlevelek hiányát feltehetően az okozza, hogy egyetlen település középkori levéltára sem maradt fenn. Elképzelhető emellett azonban az is, hogy a vásárok tartása ekkor még szokásjogon alapult. Annak ellenére, hogy vásártartási kiváltságleveleket a 17. századig nem ismerünk, több település rendelkezett más mezővárosi kiváltsággal. Ezek a bírói hatáskörre, vámmentességre és a jobbágykötelességek alól való pénzbeli kiváltás jogára vonatkoztak. Sempte (vele együtt Szered is) Zsigmond királytól már 1421-ben vámmentességre vonatkozó kiváltságot nyert.1 Vágsellye és vele együtt Pered és Vágkirályfa 1522-ben (de nem kizárt, hogy már 1516-ban) széles körű bírói hatásköröket nyert földesurától,2 ugyanakkor pedig a jobbágykötelezettségek alól is egy összegben kiválthatták magukat a települések lakói. 1523-ban Szene, Sempte (Szered), Felsőszeli lakói nyertek vámmentességet. Az eddig említett települések még a mohácsi vész előtt így mezővárosi rangot kaptak, az oklevelekben mint oppidumok, mezővárosok szerepelnek. Egy 15. század végi Pozsony megyei összeírásban még egy mátyusföldi település, Kürt van mezővárosi ranggal jegyezve. A mohácsi csata után már több település nyert kiváltságokat. Vágsellye számára 1536-ban I. Ferdinánd adott királyi kiváltságlevelet. Ebben ugyanazon jogokat kapta a mezőváros, mint az 1522-es oklevélben. Míg azonban az 1522- es oklevél a környező települések nevét is feltünteti, az 1536-os már Vágsellyét részesíti előnyben.3 Ennek ellenére leszögezhetjük, hogy az első kiváltságlevelek, amelyeket Mátyusföld települései kaptak, jobbára nemcsak egy településre, hanem egy bizonyos uradalom településeire vonatkoznak. A 16. század második felében, 1582-ben Diószeg kapott királyi kiváltságlevelet. Ez vásártartást engedélyezett, és ettől kezdve egy ideig Diószeget is mint mezővárost említik az oklevelek. 1602-ben további kiváltságot kapott Diószeg 163
