Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A mátyusföldi céhek
földesura, az óbudai apácák, akik ettől kezdve Diószegnél vámot szedhettek a Dudvág folyó hídjának használatáért.'1 Galánta mezővárosi rangja a 16. században nem teljesen bizonyított. Némely forrásokban mint mezőváros (oppidum) van feltüntetve, de a 17. század első évtizedéig túlsúlyban vannak az olyan források, amelyek faluként emlegetik. Csak 1614-től mondhatjuk vitathatatlannak Galánta mezővárosi rangját. 1613-14- ben nyerte el minden bizonnyal a két vásár tartásának jogát. II. Ferdinánd király ezt erősítette meg és szélesítette ki további két vásár tartásával 1635-ben.5 Ez az oklevél már eredetiben fennmaradt. A négy országos vásár megtartásának időpontjai úgy voltak meghatározva, hogy minden évszakra essen egy. Az első vásárt Gergely pápa ünnepén (március 12.), a másodikat a pünkösd előtti szerdán, a harmadikat Szent István király napján (augusztus 20.), a negyediket pedig Szent Borbála napján (december 4.) tartották. Vágsellye mezővárosi rangját 1610-ben erősítette meg az uralkodó II. Mátyás. Széles körű bírói jogait a városnak azonban később a jezsuiták közbenjárására kissé korlátozta. Vágsellyén már a középkorban tartottak vásárokat. Két vásár tartására szóló jogot a mezővárosnak Lipót császár adományozott 1692- ben. Ez minden bizonnyal a már használatban levő két vásárhoz adódott, s további két vásárra szólt. A négy engedélyezett vásárt ötre azután III. Károly magyar király módosította. Farkasd a vásártartás jogát I. Ferenc uralkodótól kapta 1794-ben, ekkortól négy vásár tartására volt jogosult. További két településnél, ez Nagyfödémes és Zsigárd, mezővárosi rangra utaló adataink vannak. Nagyfödémes még a 16. század vége előtt, feltehetően a Gelle-birtok részeként bírt mezővárosi jogokkal. Ezek hasonlóan Vágsellyéhez elsősorban a bíráskodás területén adtak jogokat a településnek. Zsigárd esetében csak egy erősen megrongált fennmaradt pecsétlenyomat utal a mezővárosi rangra, ez feltehetően a 17. század első feléből származik. A mátyusföldi mezővárosok száma a különböző korszakokban eltérő volt. A legjelentősebbek Szered-Sempte, Vágsellye volt, ezekhez járult még Galánta és Diószeg, Vágszerdahely és a 18. században Farkasd is6. A mezővárosokban, amelyek Szered, Sellye esetében uradalmi központok is voltak, összpontosult leginkább a kézművesség. Itt alakultak ki a céhközpontok is. Az első ismert céhet Vágsellyén a szabók hozták létre, céhartikulusaik 1584- ből ismertek7, de nem kizárt, hogy még ettől is régebbi eredetűek. A szabók száma meglepően magas volt a városban. 1600-ban 50 körül mozgott. A szabók felsőruhákat készítettek, nemcsak az egyszerű lakosoknak, hanem egyházi és katonai személyeknek is. A szabócéh jelentősége Vágsellyén és környékén a 17. században, a háborús időkben csökkent, de ekkor is önálló céhet tartottak fenn. Vágsellyén már a 16. században több varga is élt. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy már a 16. században volt „Vargák tere" elnevezés a városban. A vargák már 1660 előtt önálló céhet alkottak a mezővárosban. Egyszerű cipőket, bocskort, sarut, bőrkapcát készítettek. Fennmaradt céhszabályzatukat 1717- ből ismerjük. A vargamesterséget az inas három évig tanulta a mester házánál. 164
