Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pálinkás László: Politikai pártok és mozgalmak és a politikai rendszer a Mátyusföldön az első Csehszlovák Köztársaság időszakában (1918 - 1938)
rendszert alkalmazták a községi, a járási, a megyei és a tartományi választásokkor is. A választójoggal rendelkezők számára a választásokon való részvétel kötelező volt. Az indokolatlanul távolmaradókat pénzbüntetéssel lehetett sújtani. Választásra jogosultak a 21. életévüket betöltött állampolgárok voltak.3 Csehszlovákia megalakulása után fokozatosan új pártok alakultak, és felújították tevékenységüket a Monarchia idején működésüket felfüggesztett nemzetiségi politikai pártok. Ezek között voltak aktivista polgári pártok (a korabeli felfogás aktivista pártokként jelölte meg a Csehszlovákiához és politikai rendszeréhez lojális pártokat, amelyek egyetértettek a csehszlovakista elmélettel is, amely szerint csak csehszlovák nemzet létezik, a szlovák nem önálló nemzet, hanem a csehszlovák nemzet része; ezek a pártok kiterjesztették működésüket Csehszlovákia egész területére), szlovák nemzeti programú pártok (szinte csak Szlovákia területére terjedt ki a működésük, fő célkitűzésük Szlovákia autonómiájának a megvalósítása volt a Csehszlovák Köztársaság keretein belül), szélsőséges jobboldali és szélsőséges baloldali pártok és a nemzeti kisebbségek (többek között a csehszlovákiai magyarság) pártjai. Az aktivista pártok közé tartozott: a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt (Československá sociálnodemokratická strana robotnícka), a Milan Hodža vezette Agrárpárt (Republikánska strana zemedelského a maloroľníckeho ľudu), a Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt (Československá strana národno-socialistická), az Iparospárt (Živnostenská strana), a Csehszlovák Nemzeti Demokrácia (Československá národná demokracia) és a Csehszlovák Néppárt (Československá strana lidová). A szlovák nacionalista pártok közé tartozott a Szlovák Nemzeti Párt (Slovenská národná strana - SNS) és Hlinka Szlovák Néppártja (Hlinková slovenská ľudová strana - HSLS). Jobboldali szélsőséges párt volt a Národná obec fašistická nevezetű párt, baloldali pedig Csehszlovákia Kommunista Pártja (Komunistická strana Československa - sekcia III. internacionály). A német nemzetiség pártjai voltak a Szepesi Német Párt (Zipser Deutsche Partei) majd később a Kárpátinémet Párt (Karpathendeutsche Partei). A nemzetiségi pártok közé sorolható a Zsidópárt is (Židovská strana). A magyar pártok közül a két legjelentősebb és legnagyobb szavazóbázissal rendelkező párt az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) és a Magyar Nemzeti Párt (MNP) volt. Ezeken kívül léteztek kisebb jelentőséggel bíró magyar pártok is, mint pl. Magyar Jogpárt, a Csánki Aladár vezette Köztársasági Magyar Földműves Párt és a Mikié Vince vezette Országos Parasztpárt. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) 1919-ben alakult. Alakuló közgyűlése 1919. november 23-án volt Kassán. A párt első országos kongresszusát 1920. március 23-án tartották Pozsonyban. Ekkor választották meg a párt vezetőségét is. A párt elnöke először Lelley Jenő volt, majd 1925-től Szüllő Géza, 1932-től gróf Esterházy János. Az OKP politikájában ellenzéki irányvonalat, a csehszlovák államisággal szemben jobbára negativista álláspontot képviselt. Jellemző volt a magyar katolikus klérus erős befolyása a pártban. A Magyar Nemzeti Párttal ellentétben a politikájában a katolikus lakosságra támaszkodott. A pártnak volt német és szlovák szekciója is, amellyel jelezte, hogy az ösz-150
