Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918 - 1919-ben és 1938-ban (Trianon és az első bécsi döntés)
Kis-Duna választotta volna el az anyaországtól.79Azok után, hogy a magyar delegáció úgy értékelte, nincs mód a közös megegyezésre, október 13-án elhagyta Komáromot azzal a szándékkal, hogy a müncheni egyezmény értelmében a nagyhatalmak elé terjeszti a szlovákiai magyarság kérdésének megoldását. A megszakított tárgyalások után csak fokozódott a feszültség a magyarság körében, annak is köszönhetően, hogy a régióba újabb karhatalom érkezett. A csehszlovák hivatalnokok a kialakult helyzettel tisztában voltak, és az esetleges határmódosítás kérdését tényként kezelték, amit a felsőbb kormányszervek felé többször is kihangsúlyoztak.80 Az országos hivatal október 15-én a magyar járásokban is statáriumot hirdetett ki, a vendéglők nyitva tartását 18 órában szabályozták, este 20 órától pedig kijárási tilalom volt életben.81 A magyarokkal szembeni bizalmatlanságot jól tükrözi a felsőszeli csendőr körzetparancsnok 1938. október 14-én kelt jelentése. A jelentés szerint a körzetbe tartozó községek lakosai nehezen viselték el az esti kijárási tilalom bevezetését. A lakosság meg volt győződve, hogy a vidék Magyarországhoz lesz csatolva. A körzet községeinek lakosai az asztalosmesterekkel trikolóros zászlórudakat készítettek a magyar katonaság fogadására. A parancsnok szerint egy esetleges magyar katonai offenzíva esetén a Mátyusföld lakossága hátba támadná az országhatárra felvonult csehszlovák katonaságot.82 A Komáromban megszakadt tárgyalásokat hivatalos diplomácia jegyzékváltások követték. Október 22-én Budapest megkapta Prágától a harmadik hivatalos jegyzéket, mely több mint 90%-ban elismerte a magyar követeléseket, de a vegyes lakosságú területeken a népszavazást elutasította. A jegyzék szerint a csehszlovák fél a Pozsony-Tótmegyer vasútvonal mentén Galánta és Érsekújvár környékén, tehát a Mátyusföld jelentős területén 26 községet javasolt meghagyni.83 A magyar kormány ezt elutasította, és október 24-i jegyzékével a döntőbírósághoz fordult. A döntőbíróság 1938. november 2-i határozata alapján a néprajzi határok meghúzásával a Mátyusföld (a mi értelmezésünkben vett Galántai és Vágsellyei járás) 53 települése került vissza az anyaországhoz.8'1 A visszacsatolt mátyusföldi területen az 1930-as népszámlálás szerint a magyar nemzetiségűek az összlakosság 75,4%-át, míg az 1938-as magyar népszámlálás adatai szerint 93,6%-át alkották.85 A magyar honvédség bevonulása előtt történt meg az érintett területek kiürítése. A trianoni határról visszavonuló csehszlovák katonai egységek a régió településein lettek átmenetileg elhelyezve. Rendfenntartó szereppel bírtak, de közreműködtek a terület kiürítésénél is. A csehszlovák katonaság jelenléte viszonylag jelentős anyagi veszteségeket okozott az érintett önkormányzatoknak. Mivel elsősorban a helyi elemi iskolákban lettek elszállásolva, az ott lévő ingóságokban több ezer korona kárt okoztak. A peredi katolikus elemi iskolából például könyveket, 5 I tintát, 360 db. füzetet vittek magukkal, de a csehszlovák katonaság hátrahagyott egy szitává lőtt földgömböt és egy falitérképet.86 A kiürítés során az állami hivatalok evakuálása egy előre meghatározott terv szerint zajlott. Még a bécsi döntés előtt, október 29-én éjszaka 25-30 Tatra tehergépkocsival menekítették Galgócra a Vágsellyei Járási Hivatalt, a Járásbíróság és az állami 137
