Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918 - 1919-ben és 1938-ban (Trianon és az első bécsi döntés)
tüntető tömeget, a járási főnök ugyanis nem garantálta a szervezőknek, hogy a városkában elhelyezett két szakasz katona nem fog beavatkozni a megmozdulás során.73Hasonló forgatókönyv szerint hiúsult meg a következő napra, október 6-ra tervezett galántai politikai nagygyűlés is. Az EMP vezetői mellett a járási hivatal képviseletében Jozef Náčinnak sikerült megnyernie Letocha József plébánost, aki a szószékről intette nyugalomra a híveket. Felszólította a híveket, hogy addig, míg a két ország felelős politikusai nem egyeznek meg a határmódosításról, őrizzék meg nyugalmukat."1 Letocha viselkedése természetes volt, hiszen az EMP hivatalos álláspontját képviselte. Ennek ellenére a járási hivatal elöljárója szerint a vidéken szervezett megmozdulások hátterében Gregorovits Lipót jókai katolikus plébános, az EMP országos alelnöke állt.75 Az október első napjaiban folyt tömegmegmozdulások során szlovákellenes fellépéssel még kevés helyen lehetett találkozni. A Mátyusföldön inkább az országban eluralkodott csehellenes hangulat érződött, elsősorban a cseh és morva telepesekkel szemben. Ennek ellenére október 4-én kisebb atrocitásra került sor Taksonyban, majd másnap, október 5-én Szeredben. Taksonyban néhány fiatal megfenyegetett egy szlovák családot, majd lakóházukat sárral összekenték. Szeredben jóval komolyabb helyzet alakult ki a farkasdiak jóvoltából. A nemzeti érzésektől túlfűtött kalandor farkasdiak egy fellobogózott és magyar címerrel feldíszített teherautón érkeztek Szeredbe, ahol a szlovákok az autót megállították, a magyar jelképeket az autóról leszaggatták és ott a helyszínen elégették. Csak a csendőrség energikus közbelépésének volt köszönhető, hogy a feldühödött tömeg nem lincselte meg a farkasdiakat.76 A bécsi döntés és következményei A müncheni egyezmény után már csak idő kérdése volt, hogy mikor omlik össze a köztársaság. A szlovák nemzet 1938. október 6-án a zsolnai manifesztummal kinyilvánította önrendelkezését az autonóm Szlovákia kihirdetésével. A következő napon Esterházy János a Szlovák Rádióban bejelentette meggyőződését arról, hogy a magyarság pár napon belül egyesül az anyaországgal. Esterházy ugyanakkor bejelentette, hogy a magyarság nemzetgyűlési képviselőiből és szenátoraiból, valamint a tartománygyűiési képviselőiből megalakult a Magyar Nemzeti Tanács.77 Bár a Magyar Nemzeti Tanács a szlovákiai magyarság képviseletében lépett fel, az országos hivatal nem ismerte el létjogosultságát, sőt október 8-án kiadott rendeletében megtiltotta a helyi tanácsok megalakítását.78 Az ismert zsolnai események miatt az október 9-én Komáromban megkezdődött magyar-csehszlovák tárgyalásokat már Jozef Tiso Szlovákia teljhatalmú minisztere vezette. A magyar delegáció vezetője Kánya Kálmán külügyminiszter volt. A tárgyalások során Teleki Pál adta elő a magyar álláspontot, mely az 1910-es népszámlálás eredményeiből kiindulva etnikai alapon követelte a határkiigazítást. A csehszlovák delegáció gazdasági, stratégiai szempontjai a magyar fél és a szlovákiai magyarság számára elfogadhatatlanok voltak. E variáció szerint ugyan a Csallóköz Magyarországhoz került volna, de a Mátyusföldet a 136
