Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Előszó
ták. 1849 januárjának végén viszont már az egész Mátyusföldön az osztrák parancsolt. Az áprilisban elindított sikeres tavaszi hadjárat során a honvédség a Mátyusföld Vágtól nyugatra elterülő területére szorította vissza a császáriakat. A védelemre berendezkedett császáriak ellátása egyre nagyobb terheket rótt a régió lakosságára. Az első komolyabb katonai összetűzésre 1848. május 1-jén került sor Sempte és Vágszerdahely térségében. A felvonult osztrák seregeket maga Ferenc József is meglátogatta május 11-én. A nyár folyamán a Mátyusföld kulcsfontosságú hadászati terület lett. A honvédsereg főerői a Vág-vonal mögé felsorakozott császári sereg ellen egy összefüggő támadást indított, melynek lényege abban állt, hogy a Vág mentén felvonult két, és a régió déli területén felállt egy hadosztály összeghangolt támadásával végső vereséget mérjen a császári főerőkre. Az 1848. június 16-i zsigárdi, majd a június 20-21-i peredi csata során a honvéd seregek Görgei főparancsnoksága alatt elkeseredett csatát vívtak a túlerőben lévő császári-cári csapatokkal szemben. A vesztes peredi csata második napján a szabadságharcban első alkalommal avatkoztak be közvetlenül a császári sereg oldalán az orosz cári egységek. A császári seregek győzelme után fokozódott a megtorlás a helyi lakosságon. Az osztrák és az orosz csapatok több települést felégettek, kiraboltak. Kámánházy Ferenc Nyitra megyei esküdt leírása szerint „sok ezer magyar elveszett, foglot igen keveset tettek, mert Oroszok amit csak megfogtak, mint leszúrtak, 5 falut porrá tettek, s minden nem s tekintet nélkül ami ezen 5 szerencsétlen faluban élt áldozatul esett (...) Peredből templom falainál más felnem ál.” A 19. század második felének viszonylag békés időszakát az új évszázad vérzivataros időszaka követte, mely az első világégéshez vezetett. A vesztes világháborút követően összeomlott Közép-Európa domináns nagyhatalma az Osztrák-Magyar Monarchia és vele együtt a történelmi Magyarország is. A többnemzetiségű monarchia romjain kialakult „nemzeti” államok egyike volt a Csehszlovák Köztársaság. A wilsoni önrendelkezési elvek elutasítása alapján több százezres magyar népcsoport került az új állam fennhatósága alá, így az egész Mátyusföld is. 1918 végén a vidék lakosságának többsége számára elképzelhetetlen volt, hogy a háború befejezésével megtörténik az impériumváltás. Egyöntetűen megállapítható, hogy az év utolsó két-három hónapjában a régió politikai viszonyaira a pesti események jóval nagyobb hatással voltak, mint a prágai vagy a turócszentmártoni események. A kezdeti diplomáciai tárgyalások alapján megszületett Bartha-Flodža-féle demarkációs vonal még az etnikai határok figyelembevételével lett ideiglenesen meghúzva. 1919 januárjának első hetében viszont az Antant jóváhagyása mellett megkezdődött az egész Felvidék katonai megszállása. A demoralizált honvédség és a visszahagyott fegyverekkel ellátott nemzetőrség néhány helyen megpróbálta feltartóztatni a bevonuló cseh és szlovák egységeket (Nagymácséd, Galánta, Kosút, Nagyfödémes, Deáki), a régió lakosságának többsége azonban békésen fogadta a katonaságot. A többség a bevonult katonaságtól elsősorban a törvényes rend fenntartását remélte, és a katonaság jelenlétét átmeneti megoldásként értelmezte. A csehszlovák politikai vezetésnek ezzel az volt a szándéka, hogy a béketárgyalások megkezdéséig egy új 12
