Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei
szegen, Eperjesen, Nyéken, Kosúton állomásoztak császári egységek. A beszállásolt katonaság ellátását több településről is biztosították, sőt a Vágsellyén, Farkasdon és Negyeden állomásozó császári katonaságot is Pozsony megye Külső járásának települései élelmezték." A Vág menti hadjárat A honvéd fősereg utolsó offenzívája alatt a Mátyusföld jelentős része hadműveleti területté vált. A Vág menti offenzíva célja az volt, hogy a honvéd fősereg a császári csapatok Vág mentén kiépített állásait még azelőtt áttörje, mielőtt az orosz segédcsapatok elérik az ország belsejét.100A magyar csapatok - az I., a II. és a III. hadtest a Mátyusföldet keletről és déli irányból június közepére ölelték át. Az I. hadtest Nagysándor József vezetésével a Vág folyó bal oldalán Mocsonokra és Örménybe vonult, a III. hadtest Knézich Károly az attól délre eső terepet tartotta ellenőrzése alatt. A haditerv szerint az offenzíva során az I. hadtest leköti a Szerednél állomásozó császári egységeket, all. hadtest Asbóth Lajos vezetésével támadólag lép fel a Csallóköz irányából a Kis-Dunán átkelve a Sereg-akoli tanyán keresztül, a bal szárnyon Nádszeg és Királyrév, a középső szárnyon Zsigárd, míg a jobb szárnyon a 48. zászlóalj Negyed és Farkasd irányában, s a III. hadtest a Vágón átkelve támogatja majd a támadást Vágsellyén átvonulva Galánta irányában.101 A régió keleti felén jelentek meg először az I. honvéd hadtest alakulatai. A Máriássy-hadosztály június 9-én Pata mögött megütközött a Perin-dandárral, akik feladták állásaikat, és visszavonultak Szeredbe úgy, hogy felszedték maguk után a Vágón átívelő hidat. Az ellenség ellentámadása során június 12-én elűzte a honvéd előőrsöket Sopornyáról és Patáról. A Központi Pladműveleti Irodától Nagysándor azt az utasítást kapta, hogy az ellenséget szorítsa vissza a Vág bal partjáról Szered és Galgóc környékére.102 A június 16-ra kiadott diszpozíció már kapcsolódott a régió déli hadi eseményeire. Az ezt megelőző napon Wohlgemuth altábornagy két zászlóaljjal és jelentős tüzérséggel megszállta Semptét. Nagysándor a községbe elsáncolt Perin-dandárt hiába támadta, kénytelen volt meghátrálni Mocsonokig.103 Ugyanakkor déli irányból Asbóthnak ugyan átmeneti jelleggel sikerült győzelemre vinni a támadást. Két irányból tört be a Mátyusföldre június 16-án: a 48. zászlóaljjal a vági töltésen át Negyed és Farkasd irányában, és a Kis-Dunán átkelve Királyrév irányában. Feladata az volt, hogy elfoglalja Királyrévet, Zsigárdot és Farkasdot, s a két szárny között fenntartsa a kapcsolatot. Miután bevette Királyrévet, visszaverte a Zsigárdnál Farkasdról és Deákiról felállt Pott-dandárt, sőt Peredig szorította vissza.104 A csata első szakaszában győzedelmeskedő II. hadtest Zsigárd és Királyrév között állt fel105, ahol viszont a Pott-dandár a Taksony, Felsőszeli irányából érkezett Herzinger-dandárral megerősítve ellentámadásba ment át. Az osztrák túlerő elől Asbóth visszahátrált a Csallóközbe a Sereg-akol és Aszód-tanya között felállított hídon. A visszavonulás nem érintette a Negyed és Farkasd környékén állomásozó Rakovszky-különítményt. Nekik kellett a III. hadtest aktív közreműködésével Negyednél felépíteni a Vágón átívelő hidat. Az utászok munkáját a különít110
