Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Bukovszky László: Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei

mény segítségére küldött beregi század, a Bocskai-csapat, egy félszázad huszár és egy fél háromfontos üteg biztosította. A híd Knézich közreműködésével a zsigárdi csata után két nappal, június 18-án készült el.106Pott vezérőrnagy jelentése alapján tudjuk, hogy a zsigárdi ütközet során a Rakovszky-különítmény mellett több negyedi és farkasdi paraszt is részt vett, akik a falut védő vadászokat hátulról megtámadták. A falu visszafoglalásakor az osztrák katonák egy parasztot felismertek és Herzinger parancsára agyonlőtték.107 Az agyonlőtt személy a farkasdi Seres Zsigmond lehetett, akit 1849. június 22-én Kamocsán fogtak ki a Vág vizéből lőtt sebbel a testén.108

40. A zsigárdi ütközet

Mivel nem sikerült az offenzíva a hadszíntérnek sem az északi, sem a déli részén, arról már nem is szólva, hogy a Knézich által vezetett III. hadtest nem tudta ellátni eredeti küldetését, Görgey június 18-án elhatározta, hogy személyes vezetése alatt megismétli az ellentámadást. Görgey tervét siettette, hogy az országba beszivárgó orosz egységek részét képező Panjutin-hadosztály a zsigárdi csata idején a fél napi járásra lévő Szencen és Sárfőn állomásozott.109 A felálló osztrák seregnek - a dunai hadsereg IV. hadtestének - Wohlgemuth altábornagy parancsolt. Hadiszállása Galántán volt. Ott tartották fogva a zsigárdi csatában sebesült honvéd-tiszteket is.110 Az osztrák főparancsnokság tisztában volt Görgey szándékával. Éppen ezért alaposan felkészült az újabb támadásra. Mivel Szereddel szemben a Vág túloldalán az osztrákok megtartották Semptét, azonkívül, hogy a Theissing- és a Pott-dandár megerősítette állásait Zsigárd és Ki111