Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után
Juraj Zvara a nemzetiségi kérdés rendezése szempontjából a megújult csehszlovák állam két alaptörvényével - az 1948. május 9-én elfogadott alkotmánynyal és az 1960. július 11-én szentesített 100/1960. számú alkotmánytörvénynyel, az ún. szocialista alkotmánnyal foglalkozik behatóbban116, Gyönyör József a 143/1968. számú cseh és szlovák föderációt eredményező alkotmánytörvénnyel, valamint a 144/1968. számú alkotmánytörvénnyel117 (A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény), melyet 1968. október 27-én fogadott el a csehszlovák Nemzetgyűlés. A nemzetiségi jogok az 1948-as alkotmányba Klement Gottwald észrevételei miatt nem kerültek bele. Az alkotmány 37. cikkelyének 2. bekezdése a nemzeti türelmetlenséggel mint nem kívánatos jelenséggel foglalkozik, és tiltja a nemzeti sovinizmust. Egyébként figyelmet érdemel a SZLKP KB különbizottságának 1948. június 16-án kelt ajánlása, amelynek értelmében tovább kell folytatni a lakosságcserét, ha másképp nem megy, önkéntes alapon, s ügyelni kell a reszlovakizáltakra, nehogy újból magyarokká váljanak, folytatni kell a szlovákok betelepítését Dél-Szlovákia azon területeire, ahol túlsúlyban van a magyarság, ügyelni kell arra, hogy az egyenjogúság címén a magyarok ne követelhessék vissza elkobzott vagyonukat, a végül a Csehországba deportált magyarok lehetőleg ne térjenek haza. A reszlovakizációt az SZLKP KB 1954. áprilisi ülésén nyilvánította semmisnek, tehát még az 1960-as népszámlálás előtt. Hogy ez mennyire volt hatással a népszámlálás eredményeire, nem tudjuk, hiszen az ülés határozatát nagyon szűk körben ismertették. Valószínű, hogy ennek a pártállásfoglalásnak az eredményeként jött létre a magyar nemzetiség jogaival foglalkozó, 1956. július 31-én kelt alkotmány erejű törvény, amelynek 2. cikkelye különösen kiemeli az anyanyelvi oktatás és kultúra fejlesztésének szükségességét.118 Az 1960-as ún. szocialista alkotmány a nemzetiségi jogok törvénybe iktatása terén haladást jelentett. Az alkotmány két cikkelye is tartalmaz nemzetiségi jogokat érintő törvényeket. A 20. cikkely 2. bekezdése kimondja, hogy „nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül minden polgár egyenjogúsága biztosítva van”. A 25. cikkely szerint „az állam biztosítja a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű állampolgárok anyanyelvi oktatásának és kulturális fejlődésének minden lehetőségét és eszközét". A két alkotmány kihirdetése közötti tizenkét évben az ország belső fejődése, a szocialista rendszer stabilitásának kérdése rákényszeríti a csehszlovák kormányt, hogy mélyrehatóan foglalkozzon a nemzetiségi kérdéssel. A már említetteken kívül szükséges foglalkoznunk a Belügyi Megbízotti Hivatal 1951. április 19-én kelt rendeletével, amely előírja a magyar nemzetiségű lakosság állampolgárságának rendezését, a magyarok bekapcsolását a termelésbe, elsősorban a mezőgazdaság szövetkezetesítésébe, s a káderpolitika terén a magyarságot nagyobb arányban - még nem arányosan - be kell választani a nemzeti bizottságokba. A rendelet foglalkozott a kétnyelvűség kérdésével, valamint a magyar-91
