Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A magyarellenes intézkedések kezdetei
A konfiskált birtokok szlovák, cseh vagy más szláv elemnek való juttatásával a nemžeti bizottságok mellett működő földművesbizottságok voltak megbízva. A későbbiek során szólunk azokról a bizottságokról is, amelyek azokon a magyarlakta területeken voltak felhatalmazva a földterületek elosztásával, ahol nem működtek nemzeti bizottságok. Az elkobzott birtok bizonyos részét az ún. földreform birtokigazgatósága kezelte. Ennek az volt a feladata, hogy tartalékolja a földterületet a lakosságcsere utáni időszakra, a Csehországba kitelepítettek földjét a belső kolonizációra, ill. több ezer hektár földet az iskoláknak, kutatóintézeteknek és a később megalakítandó állami gazdaságoknak. A belső telepítések az említett törvények értelmében azt a célt szolgálták, hogy a Csehszlovák Köztársaság összes területe kerüljön vissza az „eredeti tulajdonosok", a szlávok kezébe.43 A belső telepítéseket a 27/1946. számú elnöki dekrétum kiadásáig, amelynek értelmében létrejött a Szlovák Telepítési Hivatal, a Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal intézte. A Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal ún. körzeti telepítési bizottságokat hozott létre azokon a területeken „ahonnan a túlnépesedés és a mezőgazdasági földterület hiánya miatt a földművesek áttelepítésére volt szükség”.44 Nyugat-Szlovákia területén körzeti telepítési hivatalt Dunaszerdahelyen, Galántán, Somorján és Vágsellyén hoztak létre, s velük párhuzamosan e hivatalok mellett megszervezték a Nemzeti Újjáépítési Alap körzeti hivatalait is. A nagyobb falvakban ún. munkacsoportok működtek. A két hivatalt 1953. február 12-én összevonták. így keletkezett a Telepítési Hivatal és a Nemzeti Újjáépítési Alap (pl. Vágsellyén a Telepítési Hivatalt 1946. július 2-án hozták létre és 1949. január 22-én szüntették meg). A már említett bizottságok Vágújhely, Zsolna, Késmárk, Besztercebánya, Breznóbánya, Tornaija, Trsztena, Privigye, Korpona és Liptószentmiklós térségéből 29 000 önkéntest (érdeklődőt) tartottak nyilván. A Galántai és a Vágsellyei járásban a konfiskált üzemegységek száma 489 (327 + 162) volt, összesen 9217,4 hektár földterülettel. A tervezett kolóniák (települések) száma a Galántai járásban tíz volt 205 gazdasági egységgel és 2255 hektár földterülettel, a Vágsellyei járásban három kolónia 71 gazdasági egységgel és 781 hektár földterülettel. Pl. Tósnyárasdra és Pallóéra (ma egy közigazgatási egység) lopéri kolonisták jöttek, Porbokára a maradékbirtokra jugoszláviai szlovákok, Feketenyékre (Sorjákosmajor) szintén jugoszláviai szlovákok, Felsőszelibe (Körtvélyesmajor) miavai telepesek. Alsószeliben a volt Pálffybirtok (Elővérmajor), a henger- és műmalom a biztosi tisztséget betöltő Medovarskýé lett. Az 1945. évi agrárreform keretén belül a Szlovák Telepítési Hivatal karhatalmi közreműködéssel a déli ún. betelepítési övezetbe 1945-1950 között 236 ezer bel- és külföldi szlovákot telepített.45 A telepítések fő és elsődleges célpontja a nyelvhatár mentén levő város, Galánta és Vágsellye nemzetiségi összetételének megváltoztatása volt. Ezeknek a betelepítéseknek a hatására Kocsis 52
