Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A magyarellenes intézkedések kezdetei
György szerint is nagyon érdekesen alakult Dél-Szlovákia nemzetiségi összetétele. Mig 1941-ben 729 ezer magyar élt ezen a területen, 1950-ben már csak 451 ezer. Az alábbiakban tekintsük át, hogy a nagypolitika hogyan érvényesült alsó szinten! Először is az elnöki dekrétumok, a Szlovák Nemzeti Tanács törvényei, a megalakult hivatalok (Telepítési Hivatal, Nemzeti Újjáépítési Alap stb.) rendeletéi alapján megtörtént a vagyonösszeírás, majd a konfiskáció.46 A Vágsellyei Járási Nemzeti Bizottság 1945. október 33-án kéri a pozsonyi Telepítési Hivatalt a vagyonelkobzásokat eszközlő utasítások kézhezvételéhez.47 Miután ezeket megkapta, megküldte az alsóbb szintű közigazgatási szerveknek (nemzeti bizottságoknak, helyi komisszároknak), amelyek nagyon gyorsan megküldték javaslataikat: kiknek a vagyonát - mezőgazdasági ingatlanait és ingóságait - javasolják elkobzásra. A farkasdi komisszár például hét személyt javasolt vagyonelkobzásra a következő indokkal: 1 vitéz, 3 nyilas, 1 magyar állampolgár, 2 személynél hiányzik az indoklás (csak a birtok nagysága, 42 kát. hold szerepel). Vecsén a helyi nemzeti bizottság 19 birtokost javasolt vagyonelkobzásra 929 kát. hold mezőgazdasági földterülettel. Az indoklásban az szerepel, hogy mindnyájan magyar nemzetiségűek, sőt 9 közülük magyarországi illetőségű. A negyedi komisszár a betonkeverőt és a káposztafeldolgozó üzemet ajánlotta elkobozni azzal a meghagyással, hogy az egész falu magyar nemzetiségű, s azok kitelepítésével megoldódik a vagyonelkobzás is. A peredi komisszár 1945. október 26-án 21 magyar nemzetiségű család 228 kát. hold nagyságú mezőgazdasági földterületének elkobzását javasolta, sőt siettette, mert „a belső telepítésre már ott vannak a kérvények az Aranyosmaróti járás Alsószelezsény és Felsőszelezsény nevű község önkénteseitől”. Közben a járási szervezetek A belső telepítésekkel kapcsolatos útmutatások címmel részletes utasításokat kaptak (Pozsony 1946. december 21. č. 20493/III.-1946), amelyek értelmében a Galántai járásba a Rózsahegyi, Liptószentmiklósi és Nagyszombati, a Vágsellyei járásba a Nagybiccsei, Galgóci és Vágbesztercei járás területéről kell számolni belső telepesekkel.48 A Földművelés- és Földreformügyi Megbízoti Hivatal még a két bizottság megalakulása előtt, 1945. július 24-én kiadta az 50/45-V számú végzést, amelynek értelmében a Miava járásbeli Brezová község 26 családját kell áttelepíteni a Taksony község kataszteri területén található Pallócmajorba, amely Müller Adolf birtoka volt. A 26 család összesen 500 kát. hold mezőgazdasági területre jogosult. Közben az ún. arra jogosult falvakban sorra alakulnak a földművesbizottságok, mint például Sopornyán, Felsőkirályin, Mocsonokon, Vágsellyén. Ezek a bizottságok tettek javaslatokat a birtokkiutalásra vagy birtokjuttatásra. Ezenkívül egyrészt a már említett falvakban, majd Pereden, Deákiban, Farkasdon, Szelőcén és Zsigárdon ún. földműves-gépszövetkezetek alakultak elsősorban áttelepültek számára, amelyek bérbe vehették a járási nemzeti bizottság által kiutalt 53
