Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Gazdasági-társadalmi tényezők az asszimiláció szolgálatában (198 - 1945)
vetkezőket állapítja meg: „a lakosságcsere és a reszlovakizáció során arra a következtetésre jutottunk, hogy Galántán már nincsenek magyarok, akiknek két és fél évvel a felszabadulás után magyar nyelven kellene istentiszteletet szolgálni, azért egyöntetűen elhatároztuk minden további magyar nyelvű istentisztelet betiltását, amelyekről értesítjük az illetékes hatóságokat.’’28 A galántai helyi közigazgatási bizottság ezt a döntését azzal indokolta, hogy a város kevés magyarja (tehát valamennyi mégis található a városban) az istentiszteletet soviniszta célokra használja fel. Annyit és olyan hosszan a templom előtt magyarul még sosem társalogtak, olyan hosszan a templomban még nem énekeltek magyarul, mint éppen ebben az időben. Ez pedig a bizottság szerint veszélyezteti az állam biztonságát. Közben napvilágot láttak olyan felhívások is, amelyeket elsősorban a CSKP (Csehszlovákia Kommunista Pártja) volt magyar nemzetiségű tagjai intéztek a kormánykörökhöz, de elsősorban a CSKP központi szerveihez. Ezek a naivan internacionalista gondolkodású baloldaliak akkor még nem tudhatták, hogy az internacionalizmus csak a kisebbségek tagjai számára kötelező a pártdemokrácián belül, s azt sem tudták, hogy CSKP vezetése teljes egészében nemcsak osztja, hanem szorgalmazza is a nemzetiségek, elsősorban a szlovákiai magyarság kérdésének végleges megoldását.29 Az első ilyen jellegű felhívás éppen a dél-szlovákiai magyarok erőszakos délcsehországi elhurcolását ítéli el, mondván: „a magyar és szlovák dolgozó nép egy évezreden át békességben élt egymással, akiket a magyar és német kapitalisták egyaránt elnyomtak. Elvtársak! Tudatosítanotok kell, hogy Dél-Szlovákiában az államhatalmi szervek, amelyek tagjai többségükben a régi fasiszta rendszer kiszolgálói voltak, büntetésből kerültek hozzánk, de sajnos egyaránt élvezik a szlovák és magyar reakció szimpátiáját. Meggyőződésünk, hogy a magyar szegénység és munkásság után ti, szlovákok következtek.” Hasonló szellemű és tartalmú felhívással többel is találkozunk ezekben az években, de hatásuk jelentéktelen. A kételkedés magva csírázni kezdett ugyan a magyar nemzetiségű kommunistákban, de 1948 februárja a csírába szökkenést elaltatta. A nemzetbiztonság Galántai járási parancsnoka 1947. december 29-én írt jelentésében a közbiztonsági és politikai viszonyokkal kapcsolatban megjegyzi: 1947. december 14-én 21.30 órakor a vezekényi magyarok megverték a feketenyéki áttelepülteket, akik hazafelé tartottak. A vezekényiek botokkal, késekkel voltak felfegyverkezve. Az áttelepültek közül többen megsebesültek, kettőt a nagyszombati állami kórházba kellett szállítani. A jelentés végén a parancsnok megjegyzi, hogy a Galántai Járási Népbíróság befejezte tevékenységét.30 Érdekes a taksonyi megbízott jelentése is. Az október 17-én31 kelt jelentés még a népbírósági eseményekkel foglalkozik, amelynek célja: „a járás területén felforgató tevékenységet kifejtő magyarok felkutatása. Taksonyban Lénárt János, Húdek Szilveszter, Cződör Ádám és János voltak a revizionizmus és a Szent lstván-i Magyarország visszaállításának buzgó képviselői, akik ellenségesen viselkedtek a helyi szlovákokkal, valamint a štefánikovóiakkal szemben, és több44
