Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Gazdasági-társadalmi tényezők az asszimiláció szolgálatában (198 - 1945)
a kitelepľtési végzéseket, azért nem lett volna ésszerű ezek megszervezése, mert esetleg botrányba fulladt volna az akció.25 A csehszlovák államhatalom, eredeti elképzeléseinek megfelelően, a továbbiakban is a magyarok és a szlovákok megosztására, a szláv faj (nemzet) felemelésére koncentrált. A jelentésekből az is kiérezhető, hogy az államhatalom elképzelései - magyartalanftás - megvalósításában, illetve magának a ténynek a puszta elfogadásában sem talált egyértelmű megértésre nemcsak a külföld vagy a „rendszabályoknak alávetett magyarság”, hanem a józan gondolkodású, demokratikus érzelmű szlovákság köreiben sem. Például Vezekényben 1947. június 26-án éjfél után két órakor fegyverrel (katonai puskával) felszerelt elkövetők belőttek M. Grúň, valamint Martin Benda és Ján Hazucha telepes ablakán. Sérülés nem történt.26 A repatriált szlovákok memoranduma (Memorandum prinavrátených Slovákov) címmel 1947. július 31-én27 a Magyarországról, Jugoszláviából, Romániából és Bulgáriából repatriált szlovákok egyrészt a prágai csehszlovák kormánytól, másrészt a pozsonyi Megbízottak Testületétől azt követelte, hogy a kétéves terv során Galántán is teremtsék meg az anyagi feltételét egy járási kultúrház felépítésének, amely az idetelepült szlovákság szellemi létének és fejlődésének központjává válhatna. „Ugyanis - írják az indoklásban - minél előbb szeretnénk magunkat az új hazában otthon érezni a hazai szlovák és cseh testvéreink egyenértékű partnereiként, szellemi létünkben velük kiegyenlítődni. Szeretnénk a kultúra területén is pótolni mindent, amit a mostoha idegen ország számunkra nem tett lehetővé.” A Memorandum további részében felhívták az államhatalom figyelmét arra, hogy Galánta az elmagyarosítás és a magyar irrendenta központja volt, ahonnan ez (az elmagyarosítás és az irredenta) a Csallóközre és egész Dél-Szlovákiára átterjedt. A Memorandum megfogalmazói szerint a Galántai járás szlováksága rászolgál a támogatásra, hiszen ebben a járásban elsőként kezdték meg a kitelepítést, a reszlovakizáció 80%-os eredménnyel zárult, tehát a járás a visszatért területek példaképe Szlovákiában. Ezen kérelmek teljesítése - fejeződik be a Memorandum - lehetővé teszi az óhazába visszatért szlovákság teljes értékű összefonódását a szlovák nemzettesttel. Érdekességként említhetjük még, hogy a belügyminisztérium körlevelei a szlovák nemzeti felkelés vagy a nagy októberi szocialista forradalom ünnepségei kapcsán mennyire hangsúlyozták, hogy a magyarság egy részétől már megfosztott falvakban, de kimondottan az őslakos szlovákok, a betelepült, a Magyarországról áttelepült és a reszlovakizált lakosság számára tartsanak ünnepélyeket, sőt ezeken a közélet prominens képviselői előadóként szerepeltek, mint pl. Taksonyon Július Ďuriš földművelési miniszter. A kutatott évek további általános jellegű jelentéseiben egyre gyakrabban találkozhatunk olyan tartalmú megfogalmazásokkal, amelyekben türelmetlenül sürgetik a szlovákosítást. Ennek ékes bizonyítéka a galántai helyi közigazgatási bizottság 1947. december 17-én írt jegyzőkönyvének negyedik pontja, amely „A magyar nyelvű istentisztelet betiltása” címet viseli. Eszerint a helyi közigazgatási bizottság a kö43
