Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Gazdasági-társadalmi tényezők az asszimiláció szolgálatában (198 - 1945)
a nádszegi Erdélyi Ignácot, Istvánt és Ferencet jelentették fel. Ennek ellenére a galántai járási népbfróságon a nemzetiségi helyzet jó és békés. A magyarok várják a kitelepítést, az állammal szemben lojálisán viselkednek.”23 Érdekesek ezek a jelentések elsősorban a bennük rejlő, enyhén szólva is ellentmondásos megállapítások miatt. Vagy talán a hivatalos szervek jelentéktelenebbnek tüntetik fel a helyzetet, mint volt, vagy tényleg ilyen volt? A taksonyi kormánybiztos24 1947. február 28-án keltezett jelentésében kitűnő keresztmetszetét adta egy település mindennapi helyzetének. Mindent, ami csak az adott korra jellemző, megtalálhatunk benne. A kormánybiztos jelentésében büszkén állapította meg, hogy Taksony községben a Demokrata Párt tagjai csakis szlovák nemzetiségű polgárok, ugyanez a helyzet a helyi kommunista és szociáldemokrata pártban is. Sajnálatosnak tartja azonban, hogy e pártok azon tagjai, akik a magyar megszállás alatt magyar nemzetiségűekké váltak, s most visszatértek az anyanemzethez (a szlovákhoz), nemcsak otthon, hanem nyilvános helyen is csaknem kizárólag magyarul beszélnek. A kormánybiztos a továbbiakban a magyarországi propagandára neheztel, amely szerint nem lesz kitelepítés, mert a délvidék újból visszakerül Magyarországhoz. Egyetlen pozitívuma ennek a propagandának, hogy hatására a magyarok közül többen bevetették a földjeiket, majd hozzáteszi: már akik felültek ennek a szándékosságnak. A jelentés szerint a felelős intézmények nem szervezték megfontoltan és körültekintően sem a reemigrációt, sem a belső telepítéseket. Leginkább a telepítettek szociális szerkezete nem felelt meg az elképzeléseknek. Sok a parasztcsere, kevés az iparos és a kereskedő, így számuk nem fedi a kitelepítettekét, ezért közellátási problémákkal kell számolni, sőt ennek jelei már most is mutatkoznak. A helyzetet még súlyosbítja, hogy a kolonizáció következtében sok aszociális, erköcsileg és politikailag megbízhatatlan elem került a határvidékre (értsd: a magyaroktól megtisztított Dél-Szlovákiába), s nem biztos, hogy az állampolitika végső célja szempontjából ez előnyös vagy stabilizáló tényező lenne. A kormánybiztos azon morfondírozott, hogyan lehetne megakadályozni a „kitelepítésre szánt” magyarságot abban, hogy eladja hús- és haszonállatait. Ez később az ellátásban és a földművelésben is problémát okozhat, akárcsak az a tény is, hogy Taksonyból 416 mezőgazdasági munkást vittek ki a cseh határvidékre, és helyükre csak 150 kolonistát - telepest - hoztak. E telepesek közül 12 családot Müller Adolf pallód birtokán telepítettek le, miután a szeszgyárat szövetkezetes ítetté k. Felemásra sikeredtek a május elsejei és győzelmi ünnepségsorozatok is - folytatódik a jelentés. Hódiban Ján Jeleň iskolaigazgató tartott ünnepi beszédet, Tallóson csak a kisszámú szlovákságnak tartottak megemlékezést. Alsószeliben a középületek és a szlovák nemzetiségű lakosok házai nemzeti színű zászlókkal voltak díszítve, és az ünnepséget május 4-én tartották a helyi állami nemzeti iskolában, amelyet Štefánikról neveztek el (a volt evangélikus iskola). Nádszegen, Királyrévben nem voltak ünnepségek, mivel színtiszta magyar községekről volt szó. Nagyfödémesen és Hidaskürtön ebben az időben kézbesítették ki 42
