Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

Gazdasági-társadalmi tényezők az asszimiláció szolgálatában (198 - 1945)

lyet a nemzeti kisebbségek likvidálása, megsemmisítése - kitelepítés és elnem­­zetietlenítés - révén kívántak megvalósítani”.19 A helyzet furcsaságát az jelen­tette, hogy a „csehszlovák politika az ország lakosságának egyharmadát, csak­nem négymillió lakost szándékozott kitelepíteni. Minden más megoldást elu­tasított.”20 S ami még ennél is furcsább: ebbe a négymilliónyi tömegbe szláv elem is besoroltatott, hiszen a lengyel kisebbség kitelepítése is napirenden volt. Az ország akkori vezetőinek a szlovákiai magyarság iránt érzett mély ellen­szenvét az alsóbb szintű adminisztratív-közigazgatási egységekben is érvényesí­teni akarta. A Galántai járásban már 1945. június 11-én történt erre utaló in­tézkedés. A járási katonai helyőrség parancsnoka „A magyar és fasiszta jelvé­nyek, jegyek eltávolítása és egyéb intézkedések életbeléptetése a köz érdekében”21 címmel megjelent parancsa szerint - 1945. július 20-ai hatállyal - az alábbi feladatokat kellett megoldani: a közhangulat megnyugtatására és sta­bilizálására a járási és helyi nemzeti bizottságok tagjai csakis szlovák nemzeti­ségűek lehetnek; a polgárok a fegyvereiket, amelyeket esetleg a front átvonulá­sakor szereztek, s még nem adtak át a nemzeti bizottságok dolgozóinak, köte­lesek beszolgáltatni; a nyilvános épületekről, a házak faláról minden magyar és német nyelvű feliratot el kell távolítani; a magyar zászlókat és egyéb jelvényeket a járási nemzeti bizottság dolgozóinak kötelesek átadni s a járási nemzeti bizott­ság épülétében letétbe helyezni; a magyarok, a németek, a Gestapo, az SS és SA, a nyilasok, provokatőrök, de elsősorban az 1938. november 2-a után e te­rületre települt magyarok vagyonát biztosítani kell; őrizni kell a raktárakat, ügyel­ni az aratási és egyéb betakarítási munkálatokra és ügyelni más fontos teen­dőkre is. A közhangulat - a jelentések szerint - nem volt rossz, mert a „magyarok még mindig nem hiszik el, nem tudják elhinni, mi vár rájuk”. Ez érzékelhető a Galán­tai és a Vágsellyei járási nemzetbiztonsági parancsnokság jelentéseiben, ame­lyeket „Helyzetjelentés a járás politikai és biztonsági viszonyairól” címmel küld­tek pozsonyi feletteseiknek, de azokban a jelentésekben is, amelyeket a kisebb alegységek parancsnokai küldtek járási feletteseiknek. Galántáról az illetékes parancsnokság 1946. december 1-jén a következő havi jelentést küldte a pozsonyi felettes szervnek: „A járás nemzetiségi viszo­nyai egészen jónak mondhatók. A magyar nemzetiségű lakosság annak ellené­re, hogy még mindig komoly félelmei vannak a kitelepítéssel kapcsolatban, lo­jálisán viselkedik a Csehszlovák Köztársasághoz."22 Mindez szerintük csak azért lehetséges, mert a magyar nemzetiségű lakosság nem hiszi el, hogy szülőföld­jéről eltávolíthatják. A jelentés korábbi részében a következőket olvashatjuk: „A magyar lakosság nagyon feldúlt, ami azzal magyarázható, hogy egyesek kö­zülük megkapták a fehér lapot, tehát a végzést az áttelepítésre, meg azzal, hogy a határvidék magyar lakosait csehországi munkára viszik. Ennek ellenére sem­milyen rendzavarásra és erőszakos cselekedetre nem került sor.” Az év végi jelentésekhez hasonlóak a többi havi jelentések is: „A politikai helyzet jó és békés. A hivatalos szervek politikai tevékenységük miatt csak 41

Next

/
Thumbnails
Contents