Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

Gazdasági-társadalmi tényezők az asszimiláció szolgálatában (198 - 1945)

kosból 8245 (16,5%) volt magyar nemzetiségű, a 2000 telepesbirtok közül 677 (9,6%), az 50 holdnál nagyobb 328 ún. maradékbirtokból pedig csupán 16 (4%) került magyar kézbe.

Természetesen az ún. lefoglalási törvényt fontos végrehajtó rendeletek, törvények követték, mintegy tökéletesítendő a módszereket, amelyekkel a kitűzött cél elérhetővé vált. Ilyen volt például az ún. Állami Földhivatalról szóló törvény vagy az 1920. június 30-án kelt 81/1920. számú ún. kiutalási törvény.

Szlovákiában a törvények gyakorlati végrehajására megalakult az ún. Szlovákiai Települési Szövetkezet (Kolonizačné družstvo pre Slovensko), melynek elnöke, Ivan Daxner az intézmény célját a következőkben határozta meg: „így aztán egy emberöltő alatt minden erőszak nélkül el lehet majd szlovákosítani a magyar falut, és megbízható bástyává változtatni azt az államunk határán.” Úgy is fogalmazhatunk, hogy a földreformot a csehszlovák állam közbeeső és végrehajtó szervezetek felépítésével, valamint ezek segítségével a belső kolonizálás gyakorlati eszközeként érvényesítette.

Tényként könyvelhetjük el, hogy az állam a földreform céljaira lefoglalta mindazokat a nagybirtokokat, amelyek 150 hektár mezőgazdasági, illetve vegyes művelési területnél nagyobbak voltak. Ezek egy részét államosították, egy részét a földhivatal vette kezelésbe, a többi részét tulajdoni juttatásként kiosztották.

A telepesfalvak lakossága államilag előirányzott kedvezményben részesült: pénzbeni és természetbeni támogatást is kapott. Nagyon előnyös, harmichárom évre szóló kedvező kamatú hitelben részesültek lakások, gazdasági épületek építésére. Azt is tényként könyvelhetjük el, hogy a magyarok negyedannyi földhöz jutottak, mint amennyi a számarányukhoz képest megillette őket.

A Galánati járásban 17 152 kataszteri holdat, a volt Vágsellyei járásban 4777 kataszteri hold mezőgazdasági földterületet osztottak ki a kisajátított területekből. (A Galántai és a Vágsellyei járás alatt ebben az esetben és a munka folyamán később is az 1960-as közigazgatási törvény előtti területi felosztásra goldolunk. Az 1960-1996 közötti években pedig az 1960-as közigazgatási törvény által létrehozott nagy járásra.) A földreform során 15 telepes család került Tornócra, 1926-ban 12 morva és szlovák telepes kapott földbirtokot és építési kedvezményeket a Galánta melletti ónyi pusztán. A hódi Esterházy nagybirtokot a földreform során özv. Maďarič Vera cseh birtokos és gyáros vette meg. Nagyfödémesen 2080 magyar hold szántót és 500 magyar hold erdőt osztottak ki a telepesek között (Nová Osada). Nebojszán a földreform során a kastély melletti parkot Salczer szeredi állatorvos vásárolta meg, aki a régi park helyén kertészetet rendezett be. A gyümölcsös még ma is megvan, ám eléggé elhanyagolt állapotban.

Tallóson a földreform következtében a csehszlovák hatóságok a község kataszteréhez tartozó Úrföld pusztát (1200 kát. hold mezőgazdasági terület) Jugoszláviából visszatért telepesek között osztották ki. Taksonyban 1921-ben 546 kát. hold szántót 45 Trencsén megyei szlováknak, 1924-1927 között pedig 195 kát. hold szántóterületet Jugoszláviából érkezett telepeseknek mértek ki.

35