Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Gazdasági-társadalmi tényezők az asszimiláció szolgálatában (198 - 1945)
6. Gazdasági-társadalmi tényezők az asszimiláció szolgálatában (1918-1948) Janics Kálmán az Elkésett tudnivalók Trianonróŕ című írásában kifejti, hogy bár a magyar politikusok 1916-1917-ben szembesültek az ország területén élő nemzetiségek nem titkolt és viszonylag erős, szervezett önállósulási törekvéseivel, amelyek élvezték az antant támogatását, 1918-ban elképzelhetetlennek tartották az ezeréves kötelékek megszűnését, a kötelékekből való kilépésnek még a lehetőségét is. A győztesek oldalán felvonuló Prága a mai szlovákiai területek megszállására 1918. október 28-a után nem rendelkezett sem kellő fegyveres erővel, sem pénzzel, hadianyaggal, katonai felderítése nem volt, sőt a felderítéshez szükséges térképek sem álltak a francia és olasz tisztek irányította cseh légiók rendelkezésére. Szlovákia cseh megszállása tehát lényegében ösztönös volt, s nélkülözött minden hadászati előkészületet és főleg stratégiát. A mai Szlovákia területének megszállását Holies térségében egy kis katonai csoport kezdte meg 1918. november 1-jén A. Ripka főhadnagy vezetésével (százhúsz katona és tizenegy tiszt). Decemberben Nyitra, majd később Kassa megszállására került sor. Pozsony 1919. január 1-jén került a megszálló csapatok kezére oly módon, hogy a pozsonyi magisztrátus rendfenntartó erőként ünnepelte és üdvözölte a megszálló csapatokat, megfékezendő a rablásokat, a fosztogatásokat és egyéb atrocitásokat.7 A magyar kormány, amely ebben az időben még viszonylag nagyszámú reguláris hadsereggel rendelkezett, ellenlépéseket nem tett. Károlyi kormánya tudomásul vette az eseményeket, s talán arra számított, hogy a párizsi békekonferencia nagyhatalmi döntései korrigálják ezeket az ún. túlkapásokat. Csak három-négy hónappal később, a magyar Tanácsköztársaság csapatai indítanak támadást a cseh légiók ellen, amikor azok a kijelölt demarkációs vonaltól jócskán délre eső területeket terveztek elfoglalni, gondolván, hogy ehhez megkapják a győztes hatalmak utólagos jóváhagyását. A Galántai járás 1919 januárjában került csehszlovák megszállás alá. A járás egyes települései jóval határozottabban léptek fel a légiók ellen, mint az „őszirózsás kormány”. A nemzetőrök nem vesztették el a fejüket, s a rendfenntartáson kívül esküjükhöz is hűek maradtak.8 A légiók a járást északról és északkeletről, tehát Pozsony és Nyitra térségéből közelítették meg. Felsőszelit az elsők között, 1919. január 7-én szállták meg. Vágán, Pereden, Tornőcon, Vágfarkasdon, Nagymácsédon csatározásokra, lövöldözésekre került sor. Halottak és sebesültek a megszállás kísérő jelenségei voltak. A járás területén a magyar katonaság december 16-án éppen Nagy-33
