Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A járás városainak településtörténeti vázlata
A település a 14. században a Dudwaghy, majd az Oros családé, s 1647-től a pozsonyi Klarissza-apácák jobbágyfalvaként szerepelt. A 18. században az Erdődyek birtoka, majd az Esterházyaké, s végül a Zichy család szerezte meg. Csakúgy, mint az első három város esetében, itt is pusztított a történelem vihara - tatár, török, császári katonák -, a tűzvész és a pestis. A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc leverése után a Habsburgok tudatos telepítéspolitikája eredményeként 1785-1786 között először 46, majd 14 német család vándorolt be Diószeg területére Hessen, Württenberg és Vesztfália vidékéről. így alakult ki az 1946-ig önálló településként, saját bíróval rendelkező Németdiószeg. Ekkor egyesül Magyardiószeggel Nagydiószeg néven, amelyet 1948-ban Sládkovičovom kereszteltek. A település lakossága mezőgazdasággal foglalkozott, s főleg a 18. századtól szarvasmarha- , juh- és lótenyésztéssel. Nagyon sokan dolgoztak az 1867. október 20-án beindult cukorgyárban, amely a bécsi Guttmann cég és Kuffner báró tulajdona volt, majd a század végén Kuffner báróé csakúgy, mint az 1912- ben épített Mária-malom is. Az első világháború után a Galántai járás többi településéhez hasonlóan Diószeg is az új köztársaság, Csehszlovákia része. A csehszlovák katonaság 1919. január 6-án - vasárnap - foglalta el Diószeget. A visszaemlékezések úgy tudják, hogy a nemzetőrség minden ellenállás nélkül adta le fegyvereit, rendbontás nem történt. Diószeg is azon céltelepülések közé tartozott, ahová a lakosságcsere értelmében 1947-ben Magyarországról 140 családot telepítettek. A második világháború után a már említett cukorgyáron kívül továbbra is működött az 1912-ben létrehozott magnemesítő állomás, majd az újonnan épült len- és kenderfeldolgozó üzem és természetesen a földműves-szövetkezet. A városban jelentős kulturális emlékek találhatók: ilyen az 1885-ben átépített reneszánsz kastély (amelyben ma több egyetem kihelyezett munkahelye található), valamint az 1736-ban épített templom, a Kuffner-bárók mauzóleuma és a cukorgyár irodaháza. Az első iskoláról 1751-ben tesznek említést az okiratok, míg az első óvoda 1907. január 1-jén kezdte meg működését. A Szlovák Liga itt is megépítette - 1928-ban - az ún. jubileumi iskoláját a mácsédi úton. A várost 1910-ben 3754 lakos lakta, 66,8%-ban magyar nemzetiségű. Ma a lakosság ennek kétszeresét sem éri el. Ma 6078 lakosa van, amelynek 38,5%-a magyar nemzetiségű. 29
