Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A járás városainak településtörténeti vázlata
emlékek a kézművesség kialakulását igazolják, s egy 1642-ből származó privilégium már oppidum nobilitas (nemesi mezőváros) néven emlegeti. Katonatelepülésként Sempte mellett Szered sem kerülhette el sorsát. A tatárok elől menekülő IV. Béla ezen a réven jutott át Nyugat-Magyarországra, s menekült tovább. A huszita hadak Boroviki Blasko parancsnok vezetésével 1433-ban Sempténél győzték le Zsigmond hadait, s 1530-ban már a török közelsége tette nehézzé a település lakosainak életét. Természetesen Sempte jelentősége a későbbiek folyamán sem mentesítette a környéket sem a török uralom, sem a magyar szabadságmozgalom idején a harci eseményektől. A lakosság migrációját szemlélve megállapíthatjuk, hogy a 17. században Uherský Ostok morvaországi településről a Cseh Testvérek vallási felekezethez tartozó 12 család talált itt menedéket, majd ugyanebben a században földesúri engedéllyel a zsidók is megtelepedtek a városban, s jelentős üzlethálózatot építettek ki. A levéltári adatok szerint 1900-1914 között Szeredből 47 személy vándorolt ki Amerikába. A város a századok folyamán jelentős kereskedelmi központtá alakult. 1837-1846 között megépült a Pozsonyt Szereddel összekötő lóvasút, majd egykét évtizeddel később a Galánta-Szered-Lipótvár közötti gőzvasút, a várost érintő Vág folyón pedig hatalmas mennyiségű faanyag jutott el a déli, s onnan gabona az északi területekre, de itt volt a királyi sólerakat is, ahonnan Bées, a császárváros is kapta a sót. Az 1845-ben működését megkezdő cukorgyárhoz olyan ipari létesítmények társultak - elsősorban a második világháború'után -, mint például a cikóriát feldolgozó üzem, a bort és pezsgőt készítő gyári részleg, a sütöde, majd a hatalmas nikkelkohó, amely a Magyarországról exportált alumíniumot dolgozta fel. A mai napig működik modern vágóhídja. Műemlékei közt megemlíthetjük az 1781-ben barokk-klasszicista stílusban épült Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomát, a Cukorgyári utcában lévő zsidó temetőt és a Fürdő utcában lévő zsidó fürdőt. Diószeg Legfiatalabb városunk. Először az 1828-as adatok adnak hírt városi mivoltáról, de vásári jogokról nem tudunk; a lakosság a szeredi és galántai vásárokat látogatta akár eladni, akár vásárolni akart. A városi rangot csak 1983-ban nyerte el újra a város. A település első írásos említése 1320-ból származik, Ortvay Tivadar szerint 1252-ből. Ez a kettősség talán azzal magyarázható, hogy a mai település több középkori falut foglal magában. Közülük a legjelentősebb a névadó, Diószeg és később a törökök által elpusztított Dudvágszeg volt. 28
