Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A járás városainak településtörténeti vázlata
Vágsellye lakossága az etnikai határnak megfelelően alakult. A szláv (szlovák) elem mindig arányosan képviseltette magát. Az 1910-es népszámlálás 91,5%-os magyar jelenlétet állapít meg, az 1930-as 27,4%-os, az 1961-es 12,5%-os, a 2001-es 17,88%-os magyarságarányt mutat. Egyébként ez a legdinamikusabban fejlődő városaink egyike. Míg 1910-ben csupán 3812 lakosa volt, ma lakosainak száma 24 564. A növekedés több mint hatszoros. Az etnikai határ mentén, de északabbra a bécsi döntéskor elfogadott határtól felépült a Duslo, amely még ma is Szlovákia egyik legnagyobb vegyi üzeme. A Trikota textilgyár is jelentős munkaerőt köt le, nem szólva más üzemekről, melyek révén a város felszippantotta a környék lakosságának hatalmas tömegeit. Galánta A város már az újkőkorban (neoiitikum) is lakott terület volt. Az Albeus-féle birtokösszeírás 1237-1240-ben „villa Galanta" néven említi, melynek birtokosa a pannonhalmi apátság volt. A település egy 1390-ből származó oklevél szerint már az Árpád-korban kőtemplommal rendelkezett. Galántán az első iskolát 1519-ben alapították, s annak vezetője a plébánia papja volt. A tatárjárás után a települést több nemesi család uralta, végül az Esterházyak birtoka lett, akik a városban - 1570-től Galánta oppidum (mezőváros), a 17. századtól oppidum nobilitare (nemesi mezőváros) - két kastélyt is építettek. A városnak heti két vására volt, majd 1635-ben II. Ferdinánd újabb vásári privilégiumokat adományozott a városnak. A város és környéke a hadak járásába esett a török uralom alatt, majd a magyar rendi szabadságmozgalmak idején is. Az 1848-49-es szabadságharc utolsó jelentős csatája, az 1849. június 19-21-e között lezajlott peredi-zsigárdi csata sem kerülte el a várost. A mezőgazdaságon kívül a kézművesség is fokozatosan jelentős szerepet játszott a város lakosságának az életében. Ennek köszönhetően 1725 és 1815 között a csizmadiák, szabók és vargák, majd az egyéb mesterségek közös céhe jött létre a városban. A 18. század első felében az ide költöző zsidóknak köszönhetően - kiváltságaikat Esterházy Ferencnek köszönhették - a város kereskedelme és üzleti hálózata is fejlődésnek indult. A 19. század közepén Galánta vasúti góccá fejlődik. 1850 decemberében a Budapest-Párkány-Érsekújvár -Galánta-Pozsony vonalon megindul a vasúti közlekedés, majd a Galánta-Szered-Lipótvár vonalon 1883. november 3-án a személyszállítás. A diószegi cukorgyár és a környékbeli - dögösi, körtvélyesi, porbokai - szesz- és cukorgyár tulajdonosa, az Eisler-Szold cég 1907-ben megépítteti a kisvasutat (ponvágli), amely Porbokából vezetett Szigeten, Körtvélyesen, Dögösön, Alsóréten, Taksonyon, Galántán keresztül Diószegig. Közben megjegyezhetjük, hogy 1861-től járási székhely, 1892-ben Galánta és vidéke címmel megjelentették a város első társadalmi hetilapját, 1913-ban 26
