Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A járás városainak településtörténeti vázlata
4. A járás városainak településtörténeti vázlata Annak ellenére, hogy munkánk célját nem a járás településtörténeti fejlődésének bemutatásában jelöltük meg, a négy város esetében mégis kivételhez folyamodunk. Erre azért van szükség, hogy az említett városokról szóló monográfiák áttanulmányozása nélkül is alapvető ismereteket szerezhessen róluk az olvasó. VÁGSELLYE Az egyik legrégibb - Árpád-kori - településünk. A régészeti leletek szerint már a neolitikumban lakott terület volt. Szent István uralkodása s az azt követő évszázadok alatt nyitrai várbirtok, később a pannonhalmi apátság, a Benedek-rend, majd 1637-1773 között a jezsuiták birtokát képezte. Ferdinánd 1536-ban mezőváros - oppidum - rangjára emelte, majd később szabad királyi város lesz. I. Lipót 1692-ben kelt rendelete kezdetben évi két, majd négy vásárt engedélyezett a városban. A vásárokon elsősorban élőjószágot - szarvasmarhát -, de kézműipari termékeket (céhtermékeket) is árusítanak. A kézművesség kezdetei a 16. századra tehetők. Egy 1584-ből származó dokumentumok elsőként a vágsellyei szabók céhét említik, később fegyvergyártók (kard) is találhatók a városban. Az 1661-es adatok már hét (szabók, csizmadiák, kovácsok, takácsok, szűcsök, vargák, nyergesek) céhről tesznek említést, majd a zsidók kaptak ugyanebben a században letelepülési engedélyt, s ez a kereskedelem fellendülését eredményezi. A város 1850-től járási székhely, a szolgabírói hivatalok központja. Igaz, átmenetileg Vágtornóc is szolgált a járási szolgabírói hivatal központjául. 1872-től a városban működött a járásbíróság és a telekkönyv. A Csehszlovák Köztársaság idején szintén járási székhely, majd átmenetileg a Galántai járás települése, jelenleg újból járási székhely. Stratégiai szerepe - Semptével együtt átkelő a Vágón - sok esetben befolyásolta a város és környéke sorsát. A Vita Bohemica, az 1598-1605 között itt működő jezsuita kollégium (Pázmány Péter többször is megfordult a városban, ma a magyar tanítási nyelvű alapiskola viseli a nevét) a város anyagi és nyelvi fejlődését is gazdagította, de a „hadak útja” is volt egyúttal. A tatárok IV. Béla királyt üldözve valószínűleg elpusztították, de megsínylette a 150 éves török uralmat is annak ellenére, hogy egy ideig náhija (bírósági központ) volt. A sellyei palánkvár 1665-ben épült, s nemcsak a törökellenes harcokban, hanem a magyar nemesi szabadságmozgalmakban is fontos szerepet játszott: Thököly, Bocskai, Bethlen és Rákóczi hadai táboroztak Vágsellyén és környékén. 25
