Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás az 1968-as események forgatagában
A II. rész b-e) pontja az oktatásüggyel foglalkozik. Rámutat arra, hogy a „járásunkban nincs biztosítva a magyar nyelvű tanoncképzés, annak ellenére, hogy a szlovák tanonciskola tanulóinak 50%-a magyar nemzetiségű. Aránytalan az is, hogy a „járásban egy magyar tanítási nyelvű általános középiskola van... a három szlovák nyelvű középiskolával szemben”. „Nincs biztosítva a középkáderek magyar nyelvű képzése, főként az egészségügy, a közgazdaság, a vegyipar stb. területén.” „Nincsenek magyar bölcsődék, sok magyar alapfokú iskola mellett nincs óvoda. Az összevont igazgatóságok hatással vannak a magyar iskolák fejlődésére.” - A gépelésnél valószínű, kimaradt a jelző: milyen fejlődésére? A II. rész i) pontja az emberi jogokat érinti: „A hazánkban élő magyarság jogi helyzetének megítélésénél abból az alpelvből kell kiindulni, hogy úgy, mint a köztársaság többi nemzetei és nemzetiségei államalkotó elemei a köztársaságnak, nemzeti létüknél és emberi voltuknál fogva egyenlő jogi feltételek közt kell, hogy éljenek, miszerint jogaik eredendően adva vannak, az állam létrejöttétől - kezdettől fogva léteznek és nem köthetők más nép vagy nemzet jóakaratától függővé." A III. részben az Állásfoglalás követeli a Kassai Kormányprogramnak a nemzetiségeket érintő revízióját: a reszlovakizáció, a deportálás, az áttelepítés átértékelését, az érintettek rehabilitálását, anyagi kárpótlását, valamint az akciókat közvetlenül szervező személyek nevei nyilvánosságra hozatalát és felelősségre vonását. Az Állásfoglalás IV. és V. része arra kéri a járási párt- és állami szerveket, hogy válaszoljanak az Állásfoglalásra, ne helyezkedjenek várakozó álláspontra. A Csemadok alapszervezeteit pedig arra buzdítja, hogy az Állásfoglalást rendkívüli értekezleteken tárgyalják meg, s minden alapszervezet kezdjen tömeges tagtoborzásokhoz. Több mint harminc év távlatából úgy véljük, hogy ez a néhány oldalas Állásfoglalás egy-két mondatától eltekintve reális, megalapozott, semmi oldalról nem kikezdhető anyag volt. Úgy tűnik, két szempontból is jelentős az Állásfoglalás. Egyrészt járásunk magyarsága - a pártdogmákon felnevelkedett idősebb generációja is - előjött az „illegalitásból”. Embernek, emberhez méltóan mondta el problémáit, nem kért, nem alázkodott meg, nem félt a következményektől. S talán még ennél is felemelőbb, hogy még a normalizáció ellenére is a felszínen maradt, nem vállalta a „kényszerillegalitást”. Az Állásfoglalás második pozitívuma az volt, hogy a hatalmat arra kényszerítette, hogy bújjon elő az internacionalista szólamok nemzedékeket félrevezető rengetegéből, s szembesüljön az önnön alkotta problémákkal, s tudatosítsa: lézetnek ezek a problémák, s nekik, a hatalmon lévőknek kell megoldaniuk őket, közösen a kisebbségben levőkkel. Az Állásfoglalásra a járási pártbizottság plénuma reagált, majd 1970. április 20-ig több elnökségi vagy járási pártbizottsági határozat foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel. A megjelölt dátum azért fontos, mert ekkor a Csemadok Galántai Járási Bizottságának Elnöksége és plénuma visszavonta az augusztusi nyilatkozatát és az Állásfoglalás azon pontjait, amelyek a közigazgatás megrefor145
