Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás az 1968-as események forgatagában
málására és a Kassai Kormányprogramra vonatkoztak. Akkorra ugyanis a Csemadok Galántai Járási Bizottságának összetétele alaposan megváltozott, természetesen politikai nyomásra. A párt durván és gátlástalanul beavatkozott a társadalmi szervezet életébe. A kommunista párt járási bizottsága a Csemadok járási bizottságának Állásfoglalására reagálva aggódását fejezte ki, vajon az Állásfoglalás nem okoz-e majd feszültséget a járás területén élő szlovák és magyar nép között. Véleményük szerint a követeléskomplexum egy része elfogadható, más részével kapcsolatban bizonyos kétségek merültek fel elsősorban a szlovák nemzetiségű lakosság (értsd a CSKP szlovák nemzetiségű tagjai) részéről. A járási pártbizottság 1968. április 12-i állásfoglalásának 11 pontja az említettek ellenére is egy széles körű felmérést eredményezett, amely törvényszerűen alátámasztotta a járás magyarságának jogos követeléseit. A Csemadok Állásfoglalása nyomán két feltáró jellegű anyag született. Az egyik anyagot a pártbizottság utasítására a Járási Statisztikai Hivatal készítette és adta ki „Štatistická ročenka Galanta 1968” címmel. Megjegyezzük, hogy nagyon alapos elemzésről van szó, amely a későbbiekben is alapul szolgálhat a járás nemzetiségi problémáinak elemzéséhez. A második anyag az a beszámoló, melyet a járási pártbizottság ideológia titkára terjesztett 1969. október 24-én az Elnökség elé (Szigorúan titkos!), a Járási Statisztikai Hivatal adataira támaszkodik, de tartalmazza a megoldás lehetőségeit is. Mi most a továbbiakban ezzel az anyaggal foglalkozunk, a Statisztikai Hivatal Évkönyvét mintegy kiegészítőként véve figyelembe. Az előterjesztett beszámoló szerint a járásban 58 kis-, közép- és nagyüzem működik, melyek 27 147 munkást alkalmaznak. Ebből a mezőgazdasági üzemekben (ún. állami gazdaságokban) és az iskolagazdaságokban 3960 munkás dolgozik. A járáson kívül 10 000 munkás jut megélhetéshez. Tehát a munkások száma 37 147. Az egységes földműves-szövetkezetben dolgozók száma 12 418, tanoncviszonyban és középiskolai tanulóviszonyban 4500-an vannak, az adminisztratív alkalmazottak, a pedagógusok és az egészségügyben dolgozók száma 5369. Az alapiskolát a 15 éves ifjúság köréből 2633-an hagyják el, és ezekhez kell számítanunk a testi fogyatékosokat is. Ez az jelenti, hogy a 126 972 főt számláló járási összlakosság 56%-át (72 802) a produktív, munkaképes lakosság képezi. Ebből a magyar nemzetiségűek száma 32 401. Ez azt jelenti - mondja a beszámoló -, hogy 6378 ember, elsősorban nő vár új munkalehetőségre. Érdekes a megfogalmazás, mert csak sejtjük, hogy ez a 6378 ember magyar nemzetiségű. A beszámoló 2. számú melléklete vonzáskörzetekre osztja a járást. Az első körzet (Galánta központtal) 23 üzemet tüntet fel 8750 alkalmazottal, ezek tizennégy, főként magyarok által lakott községből járnak ide dolgozni (a dolgozók 37,2%-a szlovák, 62,3%-a magyar nemzetiségű). A járási központba 2748 alkalmazott utazik munka után, a többi városbeli. A következő körzet Vágsellye. Tíz üzemébe tizenegy településről járnak be dolgozni. A körzet lakosságának 42,3%-a szlovák, 57,2%-a magyar nemzetisé146