Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás az 1968-as események forgatagában
A Szlovák írószövetség Magyar Szekciója az elmondottakat még kiegészíti a pozsonyi rádió magyar adásának bővítésével, illetve a magyar televíziós adás beindításával. A Csemadok járási bizottságai, valamint az alapszervezetek e két dokumentum szellemében cselekedtek. Az 1968-as események magyar vonatkozásai a Galántai járásban is Csemadok-arcúak voltak. A magyar nemzetiségű kommunisták a párt alapszervezeteiben általában kisebbségben voltak, az értelmiségiek befolyása pedig a pártszervekben az érthetetlen káderpolitika következtében még szűkebbre szabott volt. így - más lehetőség híján - a Csemadok szervezetei és szervei voltak ebben az időben (és még pár évtizedig ezt követően is) a szlovákiai magyarok követeléseinek megfogalmazói. A demokratizálódási folyamat kulcskérdése Csehszlovákiában a föderáció, a cseh és szlovák nemzet viszonyának alkotmányos rendezése volt. A föderáció szlovákok általi követelésének teljesítése úgymond feltétele volt az itt élő magyarság vágyai teljesülésének, a kisebbségi létükből eredő hátrányos helyzetük felszámolásának is, tehát a két többségi nemzettel azonos jogok birtoklásának. Ilyen szellemben zajlottak a pártkongresszust előkészítő járási pártkonferenciák is, többek között a galántai is. Amilyen lelkesedéssel fogadták a szlovák nemzetiségű küldöttek társaiknak a föderalizációra irányuló felszólalásait, annál mélységesebb - szinte érthetetlen - ellenszenvvel viseltettek a magyar küldöttek azon felszólalásaival szemben, amelyekben azok az itt élő magyar nemzeti kisebbség jogait érintették. Hangsúlyozni kell, hogy a szlovákiai magyarságnak a hontalanság évei (1945-4948) után 1968-ban adatott meg, hogy jogi, majd alkotmányos keretek között lépjen fel eredendő emberi méltósága, gazdasági és társadalmi helyzetét pozitívan érintő jogorvoslása érdekében. A Csemadok Galántai Járási Bizottságának állásfoglalása 13 nappal a Csemadok KB állásfoglalása után született meg. (Lásd a 10. számú Függeléket.) Az Állásfoglalás II. része elismeri, hogy „a járás a felszabadulás óta gazdasági és kulturális téren jelentős fejlődésen ment keresztül”, azonban „az ipari üzemek excentrikus elhelyezése hátráltatja a magyarlakta falvak lakossága életszínvonalának emelését”. Itt a szerzők valószínűleg arra gondoltak, hogy az ipari létesítmények a járás északi részén találhatók, s maga Galánta az új területi átszervezés, azaz 1960 óta csak Szered és Vágsellye árnyékában húzódik meg. A II. rész a) pontja figyelmezteti a párt és állami vezetőket arra, hogy „nincs biztosítva a magyar dolgozók kellő arányú részvétele a párt-, államhatalmi, végrahajtó, társadalmi, gazdasági, kulturális és egyéb szervekben”. Majd így folytatódik: „Példaként megemlíthetjük a járási nemzeti bizottságot, ahol a tanács 15 tagja közül 2, a vezető funkcionáriusok közül egy sem magyar nemzetiségű”. Természetesen az Állásfoglalás előzőleg leszögezi, hogy a felmérés idején a járásban a magyar nemzetiségű lakosság számaránya 46,6%. 144
