Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás gazdasági szerkezetének változásai 1948 után
akik irányítani tudták volna ezeket a nagy mezőgazdasági egységeket” - írja Faltus.129 Mindezek ellenére 1960-ra 88%-ra befejeződött a szlovákiai mezőgazdaság kollektivizációja, s a szovjeteket utánozva máris rátértek a hatalmas mamutszövetkezetek állami vagy pártszervek általi direktív módon való megszervezésére, amelyek működési mechanizmusa távolról sem hasonlított azokhoz a szövetkezeti elvekhez, amelyek az egész világon elfogadottak voltak, s itt Közép-Európában is gazdag hagyományokkal rendelkeztek. A szövetkezetesítés kezdeti lépéseiről Štefan Brenčič a következőket mondja: „a nyugat-szlovákiai kerületben még az 1949 februárjában elfogadott 69. számú törvény elfogadása előtt, amely önkéntes alapon lehetővé teszi az egységes földműves-szövetekezetek megalakulását, Nádszegen már 1947-ben történtek próbálkozások, mégpedig sertések hizlalására irányuló szövetkezet megalakítására.”130 A CSKP 1949 júniusában megtartott kongresszusa után megalakultak az első egységes földműves-szövetkezetek (efsz) a Galántai járásban is, mégpedig Alsószeliben és Pallócon, majd 1950-ben Felsőszeliben és Vezekényen, majd fokozatosan a járás egész területén. Š. Brenčič idézett munkájában megjegyzi: „Külön figyelmet érdemelnek a nemzetiségileg vegyes lakosú járások kulákságának módszerei... A kulákok például Felsőszeliben igyekeztek hatni az emberek nemzeti érzelmeire, elsősorban a szlovákokra, ahol az egységes földműves-szövetkezet mellett hozzákezdtek a Matica slovenská és a Slovenská liga megszervezéséhez.”131 Ennek az lett az eredménye, hogy 1951-ben hat kulákot kizártak a szövetkezetből, s helyettük 25 kis- és középparaszttal növelték a tagság létszámát. Brenčič azt is megjegyzi, hogy „a Magyarországról, Romániából vagy Árvából és a köztársaság (értsd Szlovákia - P. L.) más területeiről ide telepített s földhöz juttatott szlovákoknak nem volt sem elegendő haszonállatuk, sem mezőgazdasági gépük a sikeres gazdálkodáshoz”.132 A nemzeti bizottságok megalakulásának 25. évfordulóján kiadott publikáció szerint 1949-ben 15 egységes földműves-szövetkezet működött a Galántai járásban. A 804 tag 2916 hektár szántóterületet művelt meg. Ezeket a mezőgazdasági szövetkezeteket volt hivatott segíteni 96 traktorral a járásban működő 12 mezőgazdasági gépszövetkezet, melyek még 1949 előtt alakultak. 1950-ben 23 földműves-szövetkezet működött a járásban, 1959-ben pedig 50. 1969-ben a szövetkezetek 52491 hektáron gazdálkodtak 12 506 szövetkezeti taggal. A szövetkezeti mozgalmat támogatta a Szlovák Nemzeti Tanács 104/45. számú törvénye, melynek értelmében a magyar birtokokat az állam elkobozta, majd a kolonistáknak juttatta. Ezeken a juttatott területeken vagy állami gazdaságok, vagy földműves-szövetkezetek jöttek létre. Példaként említhetjük a Nádszeghez, később Királyrévhez tartozó Porbokát, ahová szlovákiai és jugoszláviai telepesek települtek. Vagy itt van Pallócpuszta esete, melyet Angelica Alsasse de Flennin bárónőtől Müller Adolf zsidó birtokos vett bérbe még 1919-ben. A bir117
