L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

gyük rá, ha fa let véna, vagy fiókája van ot, akor azt védi, vagy mit tudom én tő­lünk, mer ot dolgozunk. De már ot nagy fa sehol se vót feletünk, csak a tisztás, a fák javát pucoltuk. De azt az ordítást, amit az a sas csinált! Csak feletünk ke­ringet, és feletünk keringet. Ez olyan borzasztó, rémitő vót, hogy ha én akor ot magam tetem vóna, én tisztára kirimetem vóna, biztosan rohantam vóna haza. Az uram is monta: de mit akar ez a sas? Szóval retenetes vót, és vagy tíz percig csi­nálta ezt. Oszt utána megint viszagyöt. No, oszt amikor másocor is elment, már nem gyüt visza. Álmot se álmotam olyat, de az a sas akor az erdőn úgy ordftot, mind mikor veszély van, mind amikor olyat jelez, ahogy mongyák, hogy a kivi ma­dár is szokta jelezni, ha meghal valaki. Evangélikus szlovák adatközlőm még az édesanyjától hallotta, hogy a természet­­ellenesen kis tojás nagyon rosszat jelent, ezért át kell dobni a tetőn a szom­szédba: Takaritotam, minden pokrócot kimostam. Mindenkinek azt montam, hogy meg fo­gok halni, kitakarítok, mer igen rósz érzésem van. Takaritotam, és akor tőben gyö­­tek, hogy mit csinálok. Oszt akor halt meg Robi. Igen rósz előérzetem vót. Hultak a levelek, oszt olyan rósz előérzetem vót, Istenem, mi fog történi, valami baj fog történi! És aba az évbe a kivi is igen hangoskodot, meg szegény anyu mindig azt monta, hogy a kis tojás bánatot okoz, azt ki kel dobni. A tyúk akor épen olyan kis tojást tojt. Oszt montam is Robinak, hogy Robi, ezt a kis tojást, amit a tyúk tojt át kelene dobni a háztetőn. De ő, ugye mind a fiatal, csak kinevetet. Én megérez­­tem a roszat, de nem őrá. 2.1.2. Különleges események Számtalan történetet meséltek adatközlőim olyan különleges eseményekről, amelyek valamelyik hozzátartozójuk halála előtt történtek, de több olyat, amit mástól hallottak. Ezek általában rejtelmes kopogásokra, kép falról való leesé­sére, óra megállására stb. vonatkoznak: Meg én szoktam olyan harangozást halani, mintha harangoznának, oszt akor utá­na mindig meghal valaki. ❖ Én nem tudom, hogy miér, de nekem halotak élőt az a tapasztalatom azelőt nem vót, de mikor az uram meghalt vóna, nekem vagy két hétel előte álandóan a halo­tt énekek gyötek a gondolatomba. Néha még dúdolgatam is munka közben. Foly­ton csak a halod katolikus énekek gyötek a gondolatomba. Ki is akartam verni a fejemből, de nem tutam, sehogy se értetem, mér gondolok én mindig ezekre. Általános hiedelem, hogy ha valaki nem otthon hal meg, halálát jelzi az otthoni­aknak. Hasonlóképpen a közelebbi vagy távolabbi rokon halálára utaló jeleket is megfigyeltek adatközlőim: Ha nem othon van, akor, van valamilyen jel. Mindig szokot leni valamilyen jel, vagy az óra elál, vagy a tükör eltörik, vagy leeseik valami. Ez szokot leni, mások is mon-32

Next

/
Thumbnails
Contents