L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
6. Összegzés
só három évtizedben látványosan előre tolódott az időpont, jelenleg már az az általános, hogy ebéd után látogatják meg a sírokat. Míg a század első felében nem minden református elhunyt sírján gyújtottak gyertyát a hozzátartozók, ma már - egy kivételtől eltekintve - ők is gyakorolják ezt a szokást. A temető egyre nagyobb szerepet játszik a lakosság életében. Az utóbbi két évtizedben szinte kultusszá vált a temetőre járás. A sírokat fedő lapokat, valamint magát s síremléket is évente kétszer tisztítják, sokan ápolószerekkel kenik be. A takarítóeszközök év közben is ott vannak sok helyen a síremlék mögött, vagy a sír mellett álló pad alatt. A padok állítása a sírok mellé ugyancsak nagyon elterjedt elsősorban a század utolsó két évtizedében. Mindenszentek mellett nagy szerepet kapott a karácsonyi temetőlátogatás. Szenteste a lakosság túlnyomó része kilátogat a temetőre. A sírokat feldíszítik fenyőgallyakkal és különféle karácsonyi díszekkel, de többen kis karácsonyfát is visznek. A díszítőelemek között a színes gömbök, aranyfüst stb. mellett sokszor a szaloncukor is ott van. A sírokon gyertyát vagy mécsest is gyújtanak, s a temető karácsonykor már szinte ugyanúgy világit, mint Mindenszentek napján. A század utolsó évtizedeiben tehát a temetőlátogatás, sírgondozás előtérbe került és a különböző kőből készült síremlékek állítása státusszimbólummá, a kriptába való temetkezés pedig szinte általánossá vált. Egyre gyakoribb, hogy a még élő házaspárok előre elkészíttetik sírhelyüket (kriptákat), valamint a síremlékület is (arra is van példa, hogy fényképüket is előre rátetetik). Néhányan a feliratot tartalmazó síremléket a haláleset bekövetkeztéig otthon tartják. Ez a jelenség az 1980-as években tűnt fel először, de nagyobb mértékben az 1990-es években terjedt el. A községben szokás volt a pádnál (padmaly) alá való temetkezés, azonban ez a kripták megjelenése után fokozatosan elmaradt. Legtöbbször gyerekek kerültek pádnál alá, azonban gyakran ilyen módon temették a házastársakat is. A hamvasztás terjedőben van a községben, ami a síremlékek, sírhelyek méretének és formájának a megváltozását is magával vonta. Az első hamvasztásos temetés 1978-ban volt, fokozottabb terjedését az 1990-es években figyelhetjük meg. A rudnai temetőben nem csupán a helybelieket temetik el, hanem gyakran az innen elszármazottakat is és arra is van példa, hogy távolabbról (Magyarországról) hazahozzák urnájukat, s a szülők sírjába, vagy pedig a mellé helyezik el. Az urnák elhelyezésekor a szűkebb család van jelen a temetőben, de arra is volt példa, hogy egy házaspár Magyarországról hazahozott urnáit az evangélikus pap jelenlétében helyezték el, a pap gyászbeszédet is tartott a szűkebb család jelenlétében. Az új keletű szokásra, hogy megjelölik a halállal végződő balesetek színhelyét, a községben is van példa. Az első ilyen egy hobbibariangász fiatalember halálának színhelye, ahol két emléktáblát is elhelyeztek, mégpedig a haláleset helyén, valamint a barlang bejáratánál is. Abban a kanyarban, ahol 1995-ben halálra gázoltak egy fiatalembert, emlékkövet állítottak. A fára, amelyre egy fiatalember akasztotta fel magát, egy fából készített keresztet, s egy kézzel írott táb-250
