L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
6. Összegzés
A falu népessége 1970-ig növekvő tendenciát mutat, az akkori népszámlálás adatai szerint a lakosság száma még 980 volt, 1980-ra már 881-re, 1991- re pedig 759-re csökkent. Ennek oka egyrészt az elvándorlás (több fiatal a járási székhelyre költözött), valamint a születő gyerekek alacsony száma. A lakosság nemzetiségi és felekezeti szempontból is tarka képet mutat. Az 1980-as népszámlálási adatok szerint a községnek 316 magyar nemzetiségű lakosa volt, ami az összlakosság (881) 36,9%-át teszi ki. A legutóbbi rendelkezésre álló népszámlálási adatok (1991) alapján viszont a 759 lakos közül a magyarok száma már 392 (51,65%), a szlovákoké 364 (47,96%) a romáké 2 (0,26%), valamint egy cseh nemzetiségű lakosa is van a falunak. Hogy a magyar nemzetiségű lakosság számának aránya megnőtt, nem demográfiai robbanásnak tudható be (hiszen a 10 évvel korábbi népszámláláshoz viszonyítva az összlakosság száma 122-vel csökkent), hanem annak a ténynek, hogy az 1989-es rendszerváltás után az addig magukat szlováknak valló személyek most magyar nemzetiségűnek tüntették fel magukat, a politikai változás következtében már merték vállalni magyarságukat. A romák esetében a népszámlálási adatok azonban nem a valóságot tükrözik, mivel akadnak közöttük olyanok, akik szlováknak vallották magukat. A 19. században a reformátusok száma volt a legmagasabb, az arány azonban a 20. század végére fokozatosan megfordult. Az 1991-es népszámlálási adatok szerint (759 lakosból) a reformátusok száma a legalacsonyabb: 129 (17%) és a római katolikusoké a legmagasabb: 220 (28,99%), az evangélikusoké pedig 169 (22,27%). Figyelemre méltó az ateisták: 74 (9,57%), valamint az ún. meg nem határozottak: 167 (22%) magas száma. A falunak sohasem volt saját, helyben lakó papja. Református temploma 1699-ben épült, majd 1871-ben leégett, s csak 1913-ban építették újjá. Az evangélikusok temploma 1930-ban épült. A római katolikusoknak saját templomuk sincs, ők Rozsnyóra járnak misére. A községben mindhárom felekezetnek van saját harangja, az evangélikusoknak és a reformátusoknak a templom tornyában, a katolikusoknak pedig egy, a régi temetőn álló haranglábban. Minden elhunyt halála után mindhárom felekezet harangja szólt, mindig az a felekezet kezdte, amelyhez az elhunyt tartozott. A halál híre elsősorban a harangozás útján terjedt a faluban, a század utolsó két évtizedében azonban már hangszórón keresztül tudatják a lakossággal, s egyben tájékoztatják őket a temetés időpontjáról is. A gyászjelentések aránylag ritkák, nem váltak általánossá. Az egyházi temetések alkalmával szintén mindhárom felekezet harangja szólt, de polgári temetés esetében egyik sem. Ilyenkor ezek a temetés napjának reggelén szólaltak meg utoljára. Bár az evangélikus egyház hivatalos körlevélben megtiltotta a polgári temetésen való harangozást, a helyiek ezt nem vették figyelembe. Csupán egy alkalommal fordult elő, hogy nem húzták meg az evangélikus harangot, de ennek az akkor a harangozót helyettesítő személy és az elhunyt közti személyes ellentét volt az oka, nem pedig az egyházi rendelet. 244
