L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
6. Összegzés
6. Összegzés A kötet egy gömöri - a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő - település, Rudna temetkezési szokásait, az ehhez kapcsolódó hiedelmeket és a temetőkultúra változásait mutatja be nagyjából egy évszázad tükrében. A kutatást a szerző egyrészt a hagyományos néprajzi kikérdezéses módszerrel végezte, aminek keretében több mint hetven, a települést jellemző etnikai csoportokhoz és vallási felekezetekhez tartozó adatközlővel folytatott beszélgetést. Adatközlői kiválasztásánál figyelembe vette a különféle korcsoportokat is, így a tizenévesektől kezdve a legidősebbekig minden generációt megszólaltatott. Másrészt munkáját a temetőben végzett megfigyelései egészítik ki. A kötetben gazdag (archív, illetve a szerző által készített) fényképanyag is szerepel. A felvételek egyrészt bemutatják magukat a temetéseket, a sírgondozást, valamint a síremlékek egyes típusait, továbbá a balesetek színhelyén állított haláljeleket is. A mellékletben halotti búcsúztatók, valamint további, a témához kapcsolódó nyomtatott dokumentumok szerepelnek. Rudna a járási székhelytől, Rozsnyótól nyugatra, 4 km távolságra fekszik. Délről két magyar jellegű településsel, Kőrössel és Berzétével, nyugatról pedig a szlovák Rekenyeújfaluval határos. Ezekkel a szomszédos községekkel mindig szoros kapcsolatokat ápolt, sokan keresték ezek lakosai közül kenyerüket a rudnai bányában. A 20. század folyamán házasság útján is többen kerültek ide ezekről a településekről. A falu neve (ruda = vasérc) szláv eredetű. Bányáiban már az 13. században ezüstöt bányásztak, a 20. században azonban már vasércbányáiról ismert. A lakosság nemzetiségi összetétele az évszázadok folyamán folyamatosan változott. A török pusztítás után, a korábban szláv-német lakosságú település magyar jellegűvé vált. A 20. század elején több szlovák bányászcsalád költözött a településre Besztercebánya környékéről, a Kassához közeli Aranyidáról, valamint más környékbeli településekről is. Az ide érkezőknek bányászlakásokat építettek. Ennek emlékét még néhány épület, illetve a kolónia nevű falurész őrzi. A század két utolsó évtizedében, főleg az 1990-es években több család költözött ide a környékről, elsősorban Rozsnyóról. Ők azokat a megüresedett házakat vásárolták meg, amelyekből kihaltak a szülők, illetve nagyszülők. A helyi vasércbánya, ahol a lakosság nagy része dolgozott, még 1983-ban megszűnt, az 1989-es rendszerváltást követően pedig a rozsnyói bánya is bezárt, valamint más üzemek és vállalatok is megszűntek, illetve átszerveződtek, ennek következtében sok rudnai munkanélkülivé vált. A községben szlovák tanítási nyelvű alapiskola (1-4 évfolyam), illetve óvoda működik, a magyar iskola még az 1970-es évek első felében megszűnt. 243
