L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Temetkezési egyletek
Itthagylak titeket, letesznek a sírba. Fájó kis szívemre ejtsél forró könnyet írjátok fejfámra, élt ötvenhárom évet Öröm és boldogság volt nékem az élet Hirtelen betegség vitt a sír mélyére Itt pihenek majd már kint a temetőben. Jussak majd eszedbe édesanyám lelkem. A tragikus körülmények között elhunyt Kotröka Róbert temetésén a fenti nóta első sorát a következő változatban énekelték: Itt van a lakásom a temető mellett... Az elhunyt szülőháza ugyanis közvetlen a temető mellett van, bár amikor elhunyt, már Rozsnyón lakott a családjával, azonban Rudnán temették el, és sírjára éppen rálátni a szülői ház udvaráról. Az alábbit korosztálytól függetlenül énekelték mindenkinek: Mit keres a temetőbe, mit keres a napsugárka Mohosodó sírok között nem tudom én, mért is járjak. Mennyi könny van a világon, mennyi bú és mennyi bánat Melengető sugarától, kit siratok, fel nem támad Milyen sötét lett a lelkem, mint az erdő éjszakája Mintha minden ember búja egyedül csak nekem fájna Mintha mindent a világon mindent eltemettem volna Ezen az egy temetésen, ebbe az egy koporsóba. A következő, özv. Dobos Józsefné, szül. Simko Gizella hozta, aki maga is tagja az éneklő csoportnak. Kiss Tiborné adatközlő úgy emlékszik, hogy talán a Kerekes Dezső gyerekének (Kerekes Krisztián, szül. 1986-ban, elhunyt 1988-ban) a temetésén énekelték: Elaludtál, lefektettünk, elhervadtál, sírba teszünk Beborult az ég felettünk, beborult az ég felettünk Nem látok mást, csak a képed, nincs más velem, csak emléked Nem csókollak már én téged, nem csókollak már én téged. Nem repülsz már az ölembe, nem mosolyogsz a szemembe Fényt nem hintesz éjjelembe, fényt nem hintesz éjjelembe Gőgicsélő piciny ajkad mindörökre némán hallgat Csak az én búm, csak az jajgat, csak az én búm, csak az jajgat. A következő nótát akkor szokták énekelni, mielőtt elindult volna a menet az udvarból, majd később a halottasházból: Itthagyom a falutokat nemsokára Elmegyek én titőletek más országba Csillagtalan sötét éjjel fogok tőled búcsút venni, Hogy a könnyem meg ne lássa soha senki. 193
