L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Temetkezési egyletek
Ha elmegyek, ne mondjatok rosszat rólam, Kártevője én senkinek sose voltam. Te se vessed a szememre egyéb hibát, egyék vétket Csak annyit, hogy szerettelek nagyon téged. Az idősebbeknek a Darumadár útnak indul, valamint A Búcsút int az ősz a nyárnak, dér csókol meg minden rózsaágat... kezdetű nótát is gyakran énekelték. A János vitéz c. daljátékból az Egy rózsaszál szebben beszél., kezdetű részt is énekelték változatlan szöveggel, azonban ez csak néhányszor hangzott el, és most már nem is szerepel a repertoárban. Az alábbi éneket állítólag egy énekeskönyvből vették és kisgyerekek, vagy fiatalon elhunytak temetésén énekelték: Rám lehelt a halál, elhervadtam tőle, nem éleszt fel többé jó szüleim könnye Halovány orcámat illessék bár csókkal, nem tér vissza többé rá a rózsás hajnal. Édesanyám ajka csókjaimért eped, de édesanyámat csókolnom nem lehet, Ölelő két karját felém tárja apám, de kisfia halva fekszik ravatalán. Búcsút, köszönetét mondok mindenkinek, kik rövid éltemben szerettek engemet! Rövid volt az éltem, búcsúm se hosszú, mert pici ajkamon elnémult már a szó. A Fecskemadár éneklőcsoport a Rudna első írásos említésének 700. évfordulója alkalmából 1993-ban rendezett ünnepségen énekelte azt a műdalt, amely A hét fakereszt c. színdarab betétdala volt és eredetileg 1939. augusztus 12- én adta elő a "rozsnyórudnai bányászifjúság’' a felez [felescímer - az egyik bányaépület, amely kultúrházul szolgált a faluban, míg fel nem épült a mostani. L.J.I. megj.j helyiségében (Sajó-Vidék, 1939. 8. 12., 4). Az éneklőcsoport ezzel a dallal emlékezett azokra a helybeliekre, akik az első és a második világháborúban vesztették életüket. Maga az 1939-ben előadott darab is a háborúban elesett katonákkal kapcsolatos. Az adatközlők úgy emlékeznek, hogy a legelső jelenetben a színpadon hét jelképes sír volt látható fakereszttel, amelyek megelevenedtek, hét ember kelt életre, s aztán az ő sorsuk köré íródott a történet is, de a részletekre már nem emlékeznek: Emlékszek ere a színházra, a felescímerbe jácoták. Valami olyasmiről szólt, hogy elestek a háborúba a katonák és hogy az özvegy várja haza az urát, mer az is katona vót. Igen megható vót, amikor jácoták, majdnem mindenki sírt. Ined a faluból is elestek az első háborúba, de nem sokan. Talán aról szólt a színház, hogy hogy haltak meg a katonák. Sírok vótak rendesen megcsinálva a színpadon, oszt mintha aból keltek vóna ki a katonák, akik elestek. Rudnaiak jácoták a színházát. Már igen régen vót, nem emlékszek rá, csak mintha olyasmiről let vóna szó. Igen szép vót ez az ének, mindenki sírt akor, mer ugye vót, akinek meghalt valakije a háborúba. A Fecskemadár a darabban szereplő műdalt temetéseken nem énekelte: Gömör megye kellős közepében fekszik egy kis fatornyos falu 194
