L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Temetkezési egyletek
porsóvivőkről, a gyászhír közléséről a helyi vagy az üzemi hangosbeszélőben, esetleg az üzemi újságban. Megszervezi és megrendezi a gyászszertartás egész lefolyását." (Mravík 1985, 126) Mint ahogyan az élet más területein, a különböző államünnepek és egyéb rendezvények esetében, a PÜT rendezvényein is nagy hangsúlyt fektetnek az ún. haladó hagyományok, a folklór egyes elemeinek, vagyis ahogyan a kiadványban nevezik a "népművészet beiktatására” az egyes szertartásokba: "A népművészetnek a társadalmi, családi és a munkával kapcsolatos szertartásokkal, ünnepségekkel való frigye ismert a népművészet történetéből is, s a haladó hagyományok szerves tartozéka. Ezeket folytatjuk, és ezek nyomán alakítjuk ki az új, tartalmában szocialista, formájában nemzeti szertartásokat és ünnepségeket.” (Mravík 1985, 10) Azokban a községekben, amelyekben énekkar, illetve éneklőcsoport működött, ezek is bekapcsolódtak a PÜT rendezvényeinek műsorába, így volt ez Rudnán is, ahol a későbbiekben még részletesebben bemutatásra kerülő Fecskemadár női éneklőcsoport szerepelt a polgári temetéseken. A szóban forgó kiadvány tartalmazza a gyászszertartás pontos forgatókönyvét, a gyászbeszédeknek pedig 29 változatát közli - több esetben különböző versrészletekkel kiegészítve -, ahová csak be kell helyettesíteni az elhunyt nevét, valamint az időpontokat. Egy tekintetben azonban valamennyi gyászbeszéd megegyezik: mindegyiket áthatja a szocialista “eszmeiség”. A mellékletben ajánlott verseket, illetve zeneműveket találhatunk, amelyek skálája nagyon változatos. A versek közt ott találhatjuk pl. a szlovák Ladislav Novomeský és Milan Rúfus magyar nyelvre lefordított verseit, de ott van két klasszikusnak számító magyar költőnk: Juhász Gyula és Áprily Lajos egy-egy verse is. Természetesen az alkalmi rímfaragók sem hiányoznak, mint pl. Petrik József, akinek az Egy elvtárs halálára c. verse szerepel. Ezt, a kor hangulatának és szellemiségének illusztrálása végett érdemes teljes terjedelmében is idézni: Egyszer csak pattan az ív, s megtörik a pálya, a szárnyak mozdulatát ólmos keret zárja, s hiába cél, akarat - a sas mindörökre visszatér a magasból a lágy anyaföldre, a kék ég mezejéről az édes talajra, csillagok jégcsendjéből földi bogárzajba, tűzfelhők viharából lenti szélárnyékba, nagy csaták dombhátáról - csöndes szakadékba.- Elvtársak, ez a való, ámítás mit érne: a véges emberi lét nem kétarcú érme, az, amit tudunk, látunk, s mi zajlik: az élet- alkalom állítani tettekből emléket, 184
