L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

kezni az elhunytról a hozzátartozók. Ez különféleképpen történik, ezért a továbbiakban az egyes alkalmakat külön tárgyalom.

2.11.1. A halott születés- és neve napja

A halott születés- és névnapjáról a század első felében nem nagyon emlékeztek meg, s csak a második világháború után kezdett fokozatosan elterjedni ez a szokás, majd különösen a nyolcvanas-kilencvenes években vált szinte általánossá. Elsősorban inkább a születésnapról emlékeznek meg, a névnapnak nem tulajdonítanak olyan jelentőséget. A halott születésnapján a hozzátartozók fel szoktak menni a temetőre, s ha volt a kiskeretben, akkor onnan vittek virágot, vagy pedig Rozsnyón a virágüzletben vásárolták. A század utolsó felében már szokássá vált, hogy ilyenkor gyertyát, vagy pedig mécsest is gyújtanak a síron. Ez alapvetően a katolikusokra jellemző, azonban egyre jobban terjed a más vallásúak körében is.

2.11.2. A halál évfordulója

A halál első évfordulója különös hangsúllyal van jelen a hozzátarozók életében. Ilyenkor mennek ki a legtöbben a temetőre, hogy az elhunyt sírjára virágot, esetleg koszorút, vagy gyertyát, mécsest vigyenek. Ezen alkalomból az elhunyt gyerekei és unokái, illetve más közeli hozzátartozói is kimennek a sírhoz, a íegtöbb esetben akkor is, ha már nem a faluban laknak.

A katolikusoknál volt szokás, hogy a halál évfordulóján misét rendeltek a rozsnyói papnál, mivel azonban Rudnán nincs katolikus templom, ez viszonylag ritkán fordult elő. A reformátusok és az evangélikusok korábban nem szoktak a templomban megemlékezni a halál évfordulójáról, azonban 1989-et követően ez mindkét felekezetnél szokásba jött. A sort a reformátusok nyitották, az evangélikusok valamivel később vették át ezt a gyakorlatot. Mivel ez a szokás korábban ismeretlen volt a protestánsoknál, ezért néhány, ehhez a két felekezethez tartozó falubelinek nem tetszik ez az új gyakorlat. A halál évfordulóján tartott istentiszteletre más vallású hozzátartozók is eljönnek:

Régen nem vét szokás a református templomba istentiszteletet tartani a hálótér, de most már szokásba gyét, mer haloták, hogy a katolikusoknál is van mise, hát a reformátusoknál is bevezeték. A papok meg beleegyeztek, mert úgyis kévés a nép, hát megteszi. Olyanok is rendelnek, akik nem is járnak templomba. Sokszor töb a más valású, mind a református.

Amint már említettem, az evangélikusoknál később jelentkezett ez a szokás, mint a reformátusoknál. Körülbelül 4-5 éve jött szokásba, hogy a rendszeres havonkénti istentisztelet keretében a hozzátartozók kérésére megemlékeznek az elhunytakról.

A községben a hetvenes évek második felétől terjedt el az a szokás - bár nem vált általánossá -, hogy a halál évfordulóján/évfordulóin a sajtóban is meg-139