L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
emlékeznek a hozzátartozók az elhunytról. Ilyenkor a szöveg mellett gyakran közük az elhunyt fényképét is. A rudnaiak általában a Rozsnyón megjelenő regionális hetilapban, a Gömöri Hajnalban, illetve a Zora Gemera-ban szokták közzétenni ezeket a megemlékezéseket. Szintén gyakorlattá vált, hogy a temetés után köszönetnyilvánítást tesznek közzé a sajtóban, amelyben megköszönik a temetésen résztvevőknek, hogy elkísérték halottjukat utolsó útjára. 2.11.3. Halottak napja November 1-én, mindenszentek alkalmával mindenki felkeresi a temetőn nyugvó hozzátartozó sírját. A sírt még délelőtt feldíszítették. Előzőleg kiszedték a száraz virágokat, megkapálgatták, szépen eligazították a földet. Míg a század hatvanas-hetvenes éveiben ez a délelőtti időpont volt az általános, később ez egyre jobban előretolódott. Ma már gyakori az is, hogy mindenszentek előtti napokban díszítik fel a sírt. A század első évtizedeiben nem készítettek otthon koszorút és nem is vásároltak. Az erdőről hozott fenyőgallyal beborították a sír oldalát, a közepére pedig selyempapírból vagy kreppapírból készített virágokat helyeztek el. Ezeket a virágokat vagy a földbe szúrták koszorú formában, vagy pedig az erdőről hozott mohotkába (mohába). A virágokat előzőleg dróttal egy kis botra erősítették, s aztán ezekhez is szúrtak fenyőgallyakat: Az anyósom azt monta, hogy amikor gyerekek vótak, kérték a gyertyát, oszt mentek égetni. Ők krepapírbói, meg papírból csinálták a virágokat, oszt azt viték, akor még élőt nem nagyon vihetek. A gyerekeknek az igen nagy élmény vót, hogy mehetek gyertyát égetni. Csinálták othon a papírból a virágokat, oszt beteték a kosárkába, mohotkát vitünk, a virágot aba álitotuk bele, így monta az anyósom. (...) Azelőt virágot hortunk a temetőre, oszt ot szúrtuk be a fődbe. Beálilgatuk, oszt leraktuk a ződgalyat is, oszt ráraktuk a virágot, mindenki olyan koszorúfélére rakta ki, de áldva a virágot. Akor még nem vótak olyan szép krizanténok. Még őszirózsafélét is vitünk, meg oszt amilyen virág vót még, ha nem fagyot le. A század hatvanas éveitől, amikor már lehetett olcsóbb művirágot kapni az üzletben Rozsnyón, már nem házilag készítették el a virágimitációkat, hanem ezeket is vásárolták. Ezek faggyúval bevont, drótszárú, általában fehér, ritkábban lila virágok művirágok voltak. Formájuk elsősorban a krizantínt (krizantémot) és a dáliát utánozta, de lehetett kálát is kapni. Mára a választék bővült, de még mindig ezek a virágimitációk a legközkedveltebbek a síron történő koszorúkészítésnél. Drót segítségével felerősítették egy kis botra, leggyakrabban fenyőgallyal együtt, majd azt szúrták a sírba, vagy a mohacsomóba. Többen még fenyőgalylyat is szurkáltak közé, vagy pedig puszpáng-ágakat. Ezt a sírdíszítési módot azonban nagyon rövid időn belül kiszorította az otthoni koszorúkészítés folyamatos térhódítása: 140
