L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

Úgy emtékszek, hogy talán a Tatrasvitbe [rozsnyói varroda, ahol nagyon sok rudnai nő dolgozott- L.j.l. megj.] is vót valami ilyesmi, talán az ebédlőbe, vagy hol, de már nem emlékezek pontosan, csak tudom, hogy alá lehetet írni a könyvet.

Bár hivatalosan nem tették kötelezővé a részvétnyilvám'tást, azonban mindenki - főleg aki valamilyen tisztséget is betöltött munkahelyén - tisztában volt vele, hogy ha nem megy el, akkor esetleg valamilyen hátránya származhat belőle, hát inkább elment és aláírta a könyvet. Ezeket a könyveket később összegyűjtötték és Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának juttatták el. Mint minden más településen, a temetésig Rudnán is gyászzene szólt a hangosbeszélőben.

Egy Brezsnyev halálával kapcsolatos anekdotát is feljegyeztem:

Amikor nyilvánosságra hozták, hogy 1982. november 10-én Brezsnyev elhunyt, az egyik rozsnyói üzem alkalmazottja (aki egyébként meggyőződésből, nem érdekből lett tagja aránylag fiatalon Csehszlovákia Kommunista Pártjának) reggel fekete ruhában ment be a munkahelyére. A kollégái azt hitték, hogy valamelyik hozzátartozója hunyhatott el, ezért meg is kérdezték tőle, hogy kit gyászol. Erre ő megrökönyödve azt válaszolta: Hát maguk nem tudják, hogy meghalt Brezsnyev elvtárs?

Brezsnyev temetéséig az egész ország területén tilos volt táncmulatságokat, diszkókat és mindenféle zenés összejöveteleket tartani, beleértve a lakodalmakat is. Előfordult olyan eset, hogy mivel nem tudta az ifjú pár megváltoztatni az esküvő időpontját, kénytelenek voltak csendesen “mulatni”. Érthető, hogy e rendelkezés nem nyerte el a lakosság tetszését, szűkebb, bizalmasabb körökben kritizálták, sőt gúnyt is űztek belőle. Megjegyzem, hogy Brezsnyev halálát követően a temetésig terjedő időszakban már nem álltak díszőrséget, mint az előző három politikus esetében tették. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a “Februári Győzelem”, vagyis az 1948-as kommunista hatalomátvétel óta már hoszszabb idő telt el, s az államhatalom most már más módszerekkel készült fel az esetleges politikai "rendbontás” ellen. Brezsnyev temetését az állami televízió is közvetítette, s természetesen a sajtóban is nagy teret szenteltek politikai “érdemeinek" méltatására, azonban az írások száma távolról sem közelítette meg azt a mennyiséget, ami Sztálin, Gottwald, illetve Zápotocký halálakor jelent meg. Ismereteim szerint alkalmi versek, illetve “spontán” olvasói levelek sem fordultak már elő, mint az említett politikusokkal kapcsolatban.

Ivanich Béla temetése 1983-ban

A rozsnyói evangélikus esperes, Ivanich Béla temetésén 1983-ban a rudnai evangélikus hívek is részt vettek. A rudnai templomban a nevezett esperes tartotta havonta egy alkalommal az istentiszteleteket. A Rozsnyón 1983. április 2-i dátummal sokszorosított formában az evangélikus kurátorok minden községben megkapták a temetés forgatókönyvét - szlovák nyelven -, valamint a forgatókönyvben, a behantolás után énekelt ének szövegét még külön is. Ezeket azóta már énekelték rudnai evangélikus elhunyt temetésén is. Végezetül ennek a rendelkezésnek teljes, betűhív szövegét adom közre:

128