Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)

csők hatásai, a falusi közösségnek a családok belső életére is kiható ereje, valamint a családokat együtt tartó gazdasági kényszer szorító szükségszerűsége. (Miként utaltunk rá, a család minden egyes tagjának megvolt az egymást feltételező és kiegészítő, a minimális szinten való megélhetéshez is közös munkát igénylő gazdasági szerepe.)

A falusi népesség műveltségének legalapvetőbb mutatója az írni és olvasni tudók arányának alakulása, amit a szociális-társadalmi helyzet ugyancsak közvetlenül befolyásolhatott. Kisgéresen 1910-ben az írni és olvasni tudók száma 735 fő (ez a 6 éven felüli népesség 69%-a), 1938-ban már 1116 fő (a 6 éven felüliek 91,2%-a), tehát az analfabetizmus a két világháború között számottevően visszaszorult (31-ről 8,8%-ra).11

Mindezt elősegítette, s a művelődési lehetőségek bővülését jelzi, hogy az 1930- as években a faluban könyvtár s több kulturális szervezet (pl. színjátszó kör) működött, nőtt a rendszeresen járatott napilapok és folyóiratok száma (az előbbiekből 50 db-ot, az utóbbiakból 6 db-ot említ a falusi krónika), amelyek: az 1922-től 38-ig fennálló, színvonalas Prágai Magyar Hírlap, a Magyar Újság (1933-1938) vagy a Kassai Napló, a Földműves, a Barázda, illetve a Bodrogközi Hírlap a település szükebb és tágabb környezetéről közöltek immár rendszeres információkat, s járultak hozzá a parasztság tudati viszonyainak átalakulásához, korszerűsödéséhez (igaz, mindez sok esetben egy sajátos szűrőn: a kisebbségi lét megannyi vélt vagy valós ellentmondásának, problémájának érzékeltetésén keresztül történt).12

Kisgéres századfordulós és két világháború közötti társadalmi változásairól - igaz, felületesen-a következő táblázat tájékoztat.13

" A nagyarányú javulás a dualizmus első évtizedeiben kezdődött, hiszen 1870-ben az imi-olvasni, illetve a csak olvasni tudók aránya mindössze kb. 35%.

S e folyamat természetesen összhangban volt a magyarországi és a szlovákiai falvakban is jellemző változásokkal. 1910-ben az egész országterületen (Horvátországgal együtt) 33,3% a 6 éven felüli imi-olvasni nem tudók száma, 1930-ban már csak 9,6% (igaz, itt figyelembe kell vennünk a megváltozott határokat is); míg a Felső-Bodrogközt tekintve, 1938-ban a visszatért két Zemplén megyei (a bodrogközi és a sátoraljaújhelyi) járás falvaiban a 6 éven felüli népességnek még magasabb, kb. 14%-a volt analfabéta. (Ez mutatja, hogy a már 1910-ben is meglévő regionális különbségek az 1920-as, 30-as években konzerválódtak, másfelől viszont a kisgéresi mutatók lényegesen kedvezőbbek a környező településekénél.) Az 1870-es adatokat Hőgye I. e kötetbeli tanulmánya közli: 11., MSK 42. k. 263., 108. k. 72-75., illetve Thirring L.: Az analfabetizmus területi képe. Magyar Statisztikai Szemle 1934. 567.

12 Kisgéres emlékkönyve... 7. A Kisgéresen működő iskolákról, a gyerekek létszámáról (amelyből az iskolába járók arányára is következtethetünk: az 1930-as évek végén a tankötelesek mintegy 75- 80%-a járt iskolába), az oktatás feltételeiről, a tanítókról Hőgye I. e kötetbeli írása közöl további adatokat: 14-19., általánosan az oktatásról pl.: Popély Gy.: A magyar népiskolai oktatás Csehszlovákiában 1918-1938. Szabad Földműves Újság, 1991. V. 27-31., a népműveléssel, az iskolai oktatással, a két világháború közötti szlovákiai magyarság kulturális viszonyaival a Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938. Szerk : Borsody I , Bp 1938. c. kötet több tanulmánya foglalkozik, továbbá összefoglalóan Turczel L.: A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig. In: Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből, Pozsony, 1993. különösen: 218- 221., 225-229., 249-252.

’3 MSK 2. k 522., 48. k. 522., 108. k. 108-109.

95