Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)

mekek továbbra is a paraszti családnak mint munkaszervezeti egységnek az utánpótlását szolgálták.

Az élő gyermekek számának vizsgálata a halvaszületések, valamint a csecsemőhalandóság magas arányát s csak lassú ütemű visszaszorulását mutatja. (Az utóbbi maradt tehát a „születésszabályozás” legfontosabb „eszköze”, ami a parasztság demográfiai-társadalmi átalakulásának „hosszú átmenetére” utal.) A született gyermekeknek csupán kb. 70%-a maradt életben, s az előbbiekkel ellentétben, az élő gyermekek alapján a két-, majd az egygyermekes családok száma a legmagasabb, míg a négy vagy az ennél több gyermeket nevelőké a legalacsonyabb. A legnépesebb családokban volt tehát a született gyermekek életben maradási esélye a legkisebb, ami ezek anyagi-szociális, illetve elemi létfeltételeinek legkedvezőtlenebb voltát jelzi. (Számukra például az orvosi kezelés a két világháború között is nyilvánvalóan megfizethetetlen maradt.)8

Az eddig mondottakkal a kisgéresi népesség családi állapotának sajátosságai is összefüggnek.9

1910(főés%)

1938 (fő és %)

Nőtlen, hajadon

605

48,6

706

50,5

Házas

539

43,3

578

41,3

özvegy

100

8,0

114

8,1

Törvényesen elvált

1

0,1

1

0,1

3. táblázat

Az 1869-es hasonló adatokkal összevetve10 a legszembetűnőbb változás 1910- ig a nőtlenek és a hajadonok számának emelkedése (a 18 éven aluliak természetesen ebbe a kategóriába tartoztak), illetve a házasokénak lassú csökkenése. Majd e tendenciák a két világháború között (1938-ig) továbbfolytatódtak, ami arra utal, hogy Kisgéresen — miként a magyarországi és az elcsatolt más magyar falvak többségében - a házasságkötések időpontja fokozatosan kitolódott. Mindenekelőtt a férfiaknál, ami részben azzal magyarázható, hogy a családalapítás anyagi feltételei (a vagyoni helyzet) a vizsgált korszakban többségüknél romlottak.

Az özvegyek aránya a dualizmus évtizedeiben valamelyest nőtt (1910-ig kb. 8 %-ra), ami az átlagéletkor, illetve a születéskor várható legmagasabb élettartam lassú emelkedésével függhet össze. A két világháború között viszont már nem módosult (igaz, az elözvegyültek, mivel számukra a gazdaság ellátásának vagy az önfenntartásnak az esélyei minimálisra csökkentek, rövidesen újra házasságot kötöttek).

A törvényesen elváltak száma mindkét időpontban minimális, tehát itt érvényesültek a leginkább és a legtovább a társadalmi szokások, a szigorú falusi erköl-0 A törvénytelen születéseket, mivel erre az összeírás nem tért ki, figyelmen kivül kellett hagynunk (amelyek minden bizonnyal a halvaszületések, illetve a csecsemőhalandóság látott arányait emelték). 9 MSK 42. k. 262,108. k. 72.

10 Lásd Tamás Edit e kötetbeli cikkét: 5. táblázat.

94