Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Hőgye István: A település történetének vázlata 1945-ig
Moskovics József kocsmáros, Perlstein Károly kereskedő, Veisz Márton üzér jövedelme alapján választójogosult, a többiek földjük, házuk szerint.28 A helybeliek és a zsidók vitájára is több panasz található a zempléni levéltár perei között, így például 1848-ban, amikor Béres Mihály főbíró és Kovács András esküdttársa panaszt tett Spiegel Bernât helyi zsidó kocsmabérlő gyalázkodásai miatt. Az iratokból kitűnik, hogy a zsidó kocsmáros a kisgéresi református egyház birtokában lévő Szeles kocsmát, mely az országút mellett volt, hosszabb idő óta bérelte. 1848. január 8-án a bérelt épületet, benne lévő minden értékével együtt, tűz pusztította el. Ezután a községi elöljárók felbecsülték a károkat, és arról bizonyítványt adtak ki. A házat 250 Ft-ra, a pálinkafőző fazekat minden hozzátartozókkal együtt 225 Ft-ra, a házban lévő mindenféle bútort 100 Ft-ra, a megégett tengerit 32 Ft-ra, az elmondott 9 hordó pálinkát nem határozták meg. A kárvallott kocsmáros helybeli társaival, Grünfeld ignáccal, Grünstein Bernáttal, Fixer Sámuellel, Czuker Ábrahámmal, Weisz Sámuellel megbeszélte kárainak mértékét, és a községi hitesek véleményét nem fogadta el, sőt panaszt tett Botka József főszolgabírónál. A községben pedig a főbírót és társait rossz színben tüntette fel, gyalázkodott, ezért folyamodott a bíró maga is Botka főszolgabíróhoz 1848. január 17-én. Panaszának szép részei: „Tekintetes Esküdt Úr! Sérelmes panaszunkkal kívánunk bírói színe előtt megjelenni - orvoslásért s elégtételért alázatosan könyörögvén. Spiegel Berko szelesi kocsmáros és árendás ezelőtt néhány héttel felszólított bennünket, Kis Géresi Bírókat, hogy hites társainkkal együtt a szelesi kocsma épületet s hozzá tartozókkal együtt, úgy szinte az akkor benne található italát, öszveszervezett termesztvényből álló vagyonát néznénk meg, s jó lelkű ösméret szerint becsülnénk fel. Mi ezt kötelességünk szerént meg is cselekedtük, melyért a tanácsot illető diurnumot 2 pengő forintot fel is vettünk, melyről is becs. levelünket Spiegel Berkonak pecsétünk megerősítésével ki is adtunk. Most azonban lelkiismeretünkben piszkáló, minket megbecstelenitő, sértő piszkos szavakkal illetett bennünket Nemes Hurka László Úr és Márton János előtt, hogy a becs nem igaz, mert azt mink csak egy meszely pálinkáért becsültük. Mély alázatossággal esedezünk ezért bírói színe előtt, méltóztassa sérelmünket figyelmére és azon minket méltatlan sértő embert bírói mély belátása szerint megítélvén, részünkre elégtételt eszközölni kegyeskedjék. ” A megyei közgyűlés január 18-án kiadta az ügyet vizsgálatra Botka Józsefnek, akijelentette, hogy barátságosan kibékültek a felek.29 Az 1848 előtti időből több panasz és kimutatás maradt, melyben a megye börtönében fogva tartott kisgéresi rabokról szólnak. 1822. augusztus 19-én Főző Áron panaszából: „Tekintetes Vice Ispány Úr! Különös Kegyességü Uram! Ámbár kifolyt is azon szabadságos időm, amelyet kegyesen nékem az szüleim körül az mezei munkára engedni az Tekintetes Úr méltóztatott, mindazon által alázatosan It. IV-1403. Zemplén vármegye központi választmánya. Királyhelmec, 1878 választási jegyzékek, 199-202. A kisgéresi választók névsora “Zlt. IV-1001/a. Loc. 396. No. 1320 61
