Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Bogoly János: Kisgéres növény- és állatvilága
rok [pl. süllőhínárok (Myriophyllum sp.), mocsári békaliliom (Hottonia palustris), sárga tavirózsa (Nuphar lutea), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), különféle békaszőlők (Potamogeton sp.), víziboglárkák (Batrachium sp.) és az utóbbi években az amerikai eredetű kanadai átokhínár (Elodea canadensis)] telepedtek meg. A nádasok (Phragmititetalia) társulásaiból itt is - akárcsak a Bodrogköz többi területén - majdnem teljesen hiányzik a névadó nád (Phragmites australis), amelyet elsősorban a harmatkása (Glyceria maxima) helyettesít. Mivel e társulás fajokban igen gazdag, így csupán azokat említjük, amelyek a védettek vagy veszélyeztetettek közé vannak besorolva: virágkáka (Butomus umbellatus), gyilkos csomorika (Cicuta virosa), posvány nadálytő (Symphytum tanaicense), henye káka (Schoenoplectus supinus). Hemyópázsit Külön említést érdemel viszont a hemyópázsit (Beckmannia eruciformis), amely a Kárpát-medence keleti síksági részének növénye, és Szlovákiában csak a Felső-Bodrogköz déli felén fordul elő. Ez a feltűnő, de igen ritka füféleség elsősorban Kisgérestől keletre és a Keresztúr némely részén található, elsősorban a pincesorral szemben fekvő mocsaras-nedves réteken és a néhány éve kialakított mesterséges víztároló medence partjain. Maga a növény 120-150 cm magas, kalászai már májusban kifejlődnek, és nyáron kinyílva hullajtják magvukat. A kalászokon elhelyezkedő kis virágzat feltűnően emlékeztet bizonyos araszoló lepkék hernyójára, amiből a neve is ered. Elsősorban a szikes laposokon, harmadosztályú talajokon alkot társulásokat (Agrostideto-Beckmannietum), néha szikfokon, szikes mocsárban, nedves kötött szikes agyag (szolonyec) talajon. Eurázsiái elterjedésű, de tőlünk csak délkeletre fordul elő. Elterjedése századunk hetvenes-nyolcvanas éveiben volt a legnagyobb, amikor nagy sávokban borította a Királyhelmect és Kisgérest összekötő úttól délre fekvő mocsaras rétek szegélyeit az állóvizek közelében. Később e rétek lecsapolása és kiszárítása során csaknem teljesen eltűnt, de szerencsére újból megtelepedett a mesterséges víztároló partjain, sőt az utóbbi évek csapadékosabb éghajlatának köszönhetően kezdi visszahódítani régi területeit. Tekintettel ritkaságára és veszélyeztetettségére Szlovákiában a kritikusan veszélyeztetett (E) és ritka (R) növények kategóriájába van besorolva.1 A vízi- és mocsári növények ismertetett társulásai Kisgéres határában nem állandó összetételűek, a fajok számát és szerkezét illetően nagyon dinamikusak, mert létük és kifejlődésük mindig a csapadékvíztől függ. Például századunk 60-as éveiben, a 70-esek végén „virágkorukat" élték, mert csapadékosabb volt az éghajlat, viszont a 80-as és 90-es években nagyon visszaszorultak. Az 1996 óta tapasztalható csapadékosabb klíma hatására újra terjednek. Valamivel jobban tűrik az időszakos kiszáradást a magassásosok (Magnocaricatea), amelyek a legjobban kötött öntéstalajokon élnek. Kiemelkedő fajok Kisgéres határában a debrece42
