Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
— Mit parancsolsz, édes gazdám? Hő, megörült a cigánylegény. Eszébe jutott a király második parancsa. Aszongya:- Mennyetek, oszt hónap reggelre két olyan aranypalotát húzzatok az aranyhíd két végire, hogy mind a kettő három lábon álljék, oszt minden sarkuk aranybul legyen. Ahogy ezt kimondta a cigánylegény, eltűntek az óriások. A legény megint azt hitte, hogy csak álmodta az egészet. Pedig nem álmodott, hanem minden valóság vót. Mer a katonáknak az ű parancsa szent vót, hát másnap reggel mán ott aranylott az aranyhíd a királyi palota meg a cigányember kunyhója közt. Csak úgy csillogott a hajnali friss napsugárba, az aranymadárok meg olyan csudálatos szépen énekeltek rajta, hogy az egész udvar, de különösön a királyjány a gyönyörüségtül szájtátva hallgatta. Másnap meg még nagyobb ámulatba estek, mer ott ragyogott a mesébe illő két palota három lábon, arany sarkokkal. Éppen úgy, ahogy a király kívánta. Minderről persze a cigánylegény semmit nem tudott, csak folytatta a maga útját. A király meg várta a cigánylegényt, hogy jelentkezzen a palotába. Mer szerette vóna megdicsérni. De bizony a legény nem jelentkezett. Kiszól a király az ajtónállónak: — Sándor! Eriggy csak ezér a cigányfattyuér, ezéra Bandurfiuér! De bizony hiába ment az ajtónálló, mer a cigányfiu nem vót otthun. Világgá ment. Azon a nyáron meg, mikor a cigányfiu világgá ment, olyan nagy szárazság lett a király országába, hogy minden kút kiszáradt. Csak a királyi palota szomszédságába lévő faluba maradt meg egy irgalmatlanul mély kútba a víz. De abba a kútba meg egy hétfejű sárkány fészkelte be magát, oszt csak akkor adott vizet, ha beadtak neki egy tizennyóc éves jányt. Először bizony nem akarták adni a jányokot, de mikor ember, állat, minden élő hullott rakásra, a kényszerűség rávitte üköt. Egymás után fogytak el a feslő bimbók, a szép tizennyóc éves jányok. Mikor mán csak a királynak vót hátra a szép tizennyóc éves jánya, hát a király kihirdette az országba, hogy aki legyőzi a sárkányt, felszabadíttya a vizet a kutbul, annak adi a jánya kezét meg hozzá a fele királyságát. Gyöttek is hercegek, grófok, nagy kalapu tótok, váltogatott cigánylegények, de mind a kutnál lelték haláiukot. A király meg igen busult, hogy elmegy a jánya neki is, dehát nem vót mit tenni. Az országért meg kellett tenni. Ezalatt a cigányfiu tovább vándorolt. Egy éccaka különös álmot látott. Azt álmodta, hogy a királyjány híja haza, hogy mentse meg, mer egy sárkány el akarja rabolni. Felébred reggel, eszébe jut az álma. Gondolkozik, hogy mit tegyen. Eccer csak eszébe jut, hogy tanácsot kér a farkas sípja által a katonák vezérétül. Meg is fújta a sípot. Ahogy megfújta, ott termett előtte a katonák vezére. Elmondja neki a fiú, hogy mit álmodott, hát a vezér aszongya:- Nem állom az, édes gazdám, hanem valóság. Hónap ilyenkor mán a sárkányé lesz a királykisasszony. Aszongya erre a cigányfiu: 300
