Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
- Mit tehetek én?- Sokat - mongya a katonák vezére. - Csak te mentheted meg a királykisasszonyt. Más nem tuggya legyőzni a sárkányt.- Hát akkor vigyél éngem a kút közelébe. Úgy is történt. Alig mondta ki, mán a királyi palota szomszédjába levő falucskába vöt. Ott meg bement egy kis házacskába. A házacskába egy öregasszony lakott. Mikor bement, aszongya az öregasszonynak:- Ugyan, édes öreganyám, aggyon nekem egy ital vizet, mer igen messzirül gyű vök, oszt igen megszomjaztam.-Jaj, édes fiam - mongya az asszony-, adnék én szívesen, de nekem sincsen, mer a vizet elzárja mindég a hétfejű sárkány. Csak akkor ad, ha egy tizennyóc évesjányt átadnak neki. Lesz majd víz hónap reggel, mer most éppen a királyjányra került a sor. Hónap reggel aggyák be a királyjányt a sárkánynak. No, akkor osztán Bandur kifente jó élesre a kardját, oszt elment a kúthoz. Ott várt a kutnál. Senki se ismerte meg, mer a nagy vándorlásba nagy szakálla meg bajusszá nyőtt. Reggel nagy sírás-rivás. Hozzák a királyjányt gyászfekete hintóba. Sírt a király is, a királyné is, hiszen egyetlen gyermekük vót, gyönyörű is vót, mint a hasadó hajnal. A kisérő sokaság is igen zokogott. Ahogy közelednek a kúthoz, elibük állt a cigánylegény. Mongya, hogy mennyének vissza, majd ü megfelel a sárkánynak. De bizony csak nem mentek vissza. Még a király kérlelni kezdte a fiút, hogy ne csináljon semmit, ne ingerelje fel a sárkányt. Mer eddig sok vitéz királyfiak, hires hősök mentek ellene, de mindet megölte. Haragjába kigyött a kutbul, oszt végigpusztította a vidéket. De a cigányfiu nem hallgatott a királyra, hanem odaállt a kút kávájához. Alighogy odaállt, a kutbul hétféle láng lövellt fel, kérte a sárkány a királyjányt. Akarták is vinni a jányt a kút szájához, de a cigányfiu nem engedte. Akkor nagy mérgébe emelkedni kezdett a sárkány ki a kutbul, hogy majd ad ü a kintlevőknek. A cigányfiu meg fogta a kardját, oszt mikor a sárkány feje kiemelkedett a kutbul, odasuhintott. Mingyán leesett egy feje a sárkánynak. Akkor a sárkány kinyújtotta öles nyelvét, oszt leperzselte a cigányfiu bajuszát meg a szakállát. Akkor a király mingyán megismerte, hogy ki a bajvívó. Mán csak egy feje vót a sárkánynak, mikor a cigányfiu érezte, hogy kezdi elhagyni az ereje. Akkor eszébe jutott, hogy a szivarzsebjébe ott van a két síp. Előkapta az egyiket, oszt belefújt. Abba a szempillantásba ott termett egy óriás. Aszongya a fiú neki:-Végezz vele! Az meg csak úgy puszta marokkal megragadta a sárkány nyakát, oszt addig el nem bocsátotta, míg ki nem szállt a sárkánybul a lélek. Akkor kirántotta a sárkányt a kutbul a porba, oszt eltűnt az óriás. A cigánylegény alig látott mán a küzdelembe rárakódott portul. Érezte, hogy a kút körül valamiféle folyadék van. Lehajolt, oszt megmosta az arcát. Hát csudák csudája, átváltozott csudaszép királyfivá, mer amibe megmosdott, az bizony sárkányvér vót. Akkor nézett még nagyot a király meg a királyné. A királykisasszony 301
