Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából

Ahogy a király odaért a tengerhez, hát csak elállt a szeme-szája a csudálkozástul. Vót tenger, nincs tenger. Helyén egy nagy hegy emelkedik az ég felé, a hegynek a tetejibe meg egy karcsú tornyu aranyvár tündöklik. Aszongya a király:- Ha ezt a nép megláti, biztoson megválasztik helyettem királynak. Elpusztí­tom, ha addig élek is. Keresi Jánost, de az nem vót sehun. Aszongya:- Biztoson mán hazament. Hazahajtatott. Otthun elmondta a feleségének, hogy mit látott. Kérdezi, hogy nem látta-é Jánost, mer nem vót a hegy mellett sehun. Megy a királyné a konyhára, keresik, de nincs. Mennek az istállóba, ott sincs Tűvé tették érte az egész palotát, de sehun nem tanálták. Eszébe jutott a jánya. Meg akarta tülle is kérdezni, hogy nem látta-é a fiút. Megy a jánya szobájának ajtajához. Kopogtat, ki akarja nyitni az ajtót, de nem tuggya. Be van zárva. Beszól az ajtón:- Nem kéltél még fel, Gyöngyike?- Most fésülködök! — mongya a fésű, amit a jány ott hagyott maga helyett. Egy kis idő múlva ment megint. Beszól megint a jánynak. Aszongya.- Mit csinálsz, jányom?- Most sepregetek! — mongya a jány helyett a seprű. No, megint elment. Egy kis idő múlva visszamentek mind a ketten, oszt be­szólnak. De harmaccor mán hiába kérdeztek akármit, nem felelt senki. Bemen­tek, sehun senki. Üres vót a királykisasszony szobája. Hát a király meg a királyné csak néznek egymásra. Egyet gondoltak. Aszongya a király:- Elszöktette az a gonosz csábító.- Nyergeid gyorsan a seprűt, apjuk - mongya a királyné -, oszt aló, utána! Hozd vissza! Úgy is tette a király. Megnyergelte gyorsan a seprűt, felpattant rá, oszt elindult a szökevények után. A két fiatal meg ezalatt ment, ahogy csak a lovak bírták a vágtatást. Mán jó messzire elhaladtak a király palotájátul. Eccer csak Jancsinak elkezd égni az arca. Aszongya a királykisasszonynak:- Jaj, szerelmem, mingyán elég a bal orcám. Nézz mán hátra, mi gyün utá­nunk. Hátranéz a királykisasszony, lát egy fekete felleget. Aszongya:- Nem gyün utánnunk egyébb, mint egy nagy fekete felleg. Az meg nem más, mint az én gonosz apám. De várjál, most majd becsapjuk. Én vállok egy dinnye­fődnek, te meg kerülő leszel ezen a dinnyefődön. De ne engedj neki akkora dinnyét se leszakítani, mint egy dió, mer ha ezt meg tudja tenni, éngem akkor mán viszen. Akkor a királykisasszony csak átbukfencezett a fején, oszt minden úgy lett, ahogy mondta. Mikor odaért a király, nem látott mást ott, csak egy dinnyefődet meg egy szegény embert, aki a dinnyékre vigyázott. Aszongya az embernek:- Mongya csak, bátyám! Nem látott erre elmenni két fiatal cselédet?- Hát - mongya az öreg -, mióta kikéit ez a dinnye, mindég mellette vagyok, de azóta senkit nem láttam. 296

Next

/
Thumbnails
Contents