Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
vette, mán bele is szeretett. De úgy megszerette, hogy képes lett véna meg is halni Jánosért. No, hát ahogy hírül ment a csodagyümőcsös hire az országba, messzi fődrül gyöttek, vándoroltak az emberek meglátni ezt a csudát. Mindenki megkedvelte Jánost, oszt arrul kezdtek tanakodni, hogyha a király meghal, Jánost kellene megválasztani királynak. Ez meg a királynak sehogy se tetszett. Látta, hogy itt mán Jánost jobban szeretik, mint űtet, hát azon kezdett mesterkedni, hogy tehetné el láb alól. Meg is mondta a legkedvesebb emberének, hogy mit akar tenni Jánossal. Ez meg igen megszerette Jánost, hát megmondta neki, hogy mit tervez a király. No, következett a harmadik próba kiszabása. Itt a király sokat törte a fejét, hogy milyen feladatot adjon Jánosnak, hogy az ne tudja teljesíteni. Mer ha sikerül olyan feladatot adni, hogy a fiú nem tuggya teljesíteni, így két legyet üthet egy csapásra. így Jankó el is pusztul, meg a három szeker aranyat se kell neki megadni. Addig törte a fejét, addig törte a fejét, míg kisütötte a harmadik feladatot. Mikor megvót, hogy milyen parancsot ad Jánosnak, megelégedetten simogatta a szakállát. Gondolt egyet, oszt odament Jánoshoz. Aszongya neki:- Ide figyelj, fiam! A harmadik kívánságom pedig az, hogy van innen hét mérfödre egy tenger. Hónap hajnalra hordd el belőlle a vizet, teremts a helyébe egy hegyet, a hegy legtetejire meg épits egy magas tornyu várat. Ahogy ezt megparancsolta, bement a trónterembe, oszt nagy megelégedéssel ült rá a trónjára. Most mán biztos vót, hogy a fiú ezt nem tuggya megcsinálni. Igaz, János is gondolkodóba esett egy kicsit, de ahogy végiggondolta a dógát, megnyugodott. Elment, összekalapált egy félországnyi meritökanált, oszt elment a tengerhez. A trónterembe a király megelégedése egy kicsit alábbhagyott. Mikor meg besetétedett, a nagy kiváncsiságtul egyáltalán nem gyött szemére az állom. Nem is aludt azon az éjszakán egy szemernyit se. Egész éccaka az járt a fejébe, vajon sikerül-e Jánost eltenni láb alól. Mer abba biztos vót, hogy nemcsak neki van tudománya, hanem Jánosnak is. Mert ha a fiúnak nem lett vóna, nem tudta vóna véghezvinni azt, amit parancsolt neki. A királyjány meg, mikor megtudta, hogy János veszélybe van, hogy az apja a fiút el akari pusztítani, elhatározta, hogy mindenképpen megmenti a fiút. Tudta, hogy az anyja is ért a boszorkánytudományhoz, hát könyörgéssel, sírással, fenyegetőzéssel rávette az anyját, hogy tanítsa meg ütet is. Az anyja először semmiképen nem akarta, végül nagy nehezen ráállt, oszt meg is tanította a jányát. Ahogy megvirradt, a király hintójába ült, és kiment a tengerhez. A királyjány meg figyelte az apját, oszt mikor elindult, ü is egy titkos alaguton kivitetett egy zsák aranyat a hintójához. Felült a hintóba ü is, oszt egy rövidebb utón elindult a tenger felé. Hamarabb oda akart érni, mintáz apja. Tudta, hogyha később érkezik, az apja elbolondítja Jánost, és végez vele alattomba. Hamarabb oda is ért, mint az apja. Intett Jánosnak, hogy mennyen oda, oszt üljön be mellé. Mikor János beült, a királyjány ráparancsolt a kocsisra, hogy induljon, oszt hajtson, ahogy csak bír. A kocsiba azután mindent elmondott a fiúnak. Azt is elmondta a jány, hogy ü igen szereti Jánost, hát nem engedheti, hogy elpusztítsa az apja. Akkor osztán megölelték, megcsókolták egymást. 295
