Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
A tanítványai zokogva siratták, Mint a jó gyermek az édesanyját. És harmadnap múlva kinyílt a sír szája, Kilépett belőle az egek királya. Fel is ment a mennybe, ott ült a jobbjára, Hogy helyet készítsen lelkünk váltságára. 7. Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát, szívvel, szájjal dicsérem az Atyát, Az Atyaistennek állandó fiát, mert el hagyta érni hüsvét másodnapját. Hüsvét napja lészen, majd koronát a fejetekre tészen. Eljöttem a háznak megtisztelésére, ha a gazdának nem esik terhére, Lássam meg lányokat, kérem szeretettel, hogy locsoljam piros rózsavízzel. Hogy vimljon orcája mindennap szépséggel! Szeretetből, szívvel kívánom, a két hímest elvárom! (Viga i. m. 248. 8/a) 8. Gyászos ünnepünk volt ama nagypénteken, midőn a szenteknek szent isteni erő, Jézusunk, Krisztusunk mennyei vőlegény meghalt a keresztfán, értünk szenved szegény. De a gyászkeresztfa kidőlt harmadnapra, feltámadt Jézusunk dicső húsvétnapra. örülj, kereszténység, kivirradtál mára, e nemes ünnepnek második napjára. Eljöttem e háznak megtisztelesére, ha kegyelmeteknek nem esne terhére. Váltsák meg lányukat, kérem szeretettel, hadd locsoljam meg fejét egy kis rózsavízzel. Viruljon orcája, viruljon szépséggel, Áldja meg az Isten friss jó egészséggel! Szívemből kívánom! (Viga i. m. 249. 9/a) 9. A Golgotán megszűnt a gyász, és már hirdetik az angyalok, hogy a harmadnap halott idvezítő feltámadott. Öröm zendül a gyászos tájon, alléi úja, hálaadás, a holtakért szívünk ne fájjon, mert látjuk: van feltámadás. 285
