Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából

Fájdalmas szivek, könnyes lelkek,

Jézus üres sírjához jertek!

Angyali szó hirdeti ott, nincs itt az Úr, feltámadott.

Ne kételkedjünk, mint Tamás, mert látjuk, van feltámadás.

(Viga i. m. 250. 11)

10. Megrendült a világ és elsötétedett, midőn Krisztus urunk a keresztfán szenvedett.

Sírtak a tanítványok, zokogva siratták, mint hű gyermek szerető édesanyját.

De harmadnapra megnyílt a sír szája, kilépett belőle az élet királya.

Ezzel mutatta meg, hogy lesz feltámadás.

Feltámadt Krisztus húsvét ünnepére, dicső koronája fénylik a fejébe.

Eljöttünk e háznak megtisztelésére, ha a házigazdának nem esne terhére, váltsa meg a lányát, kérem szeretettel, hadd öntsem meg fejét egy kis rózsavízzel!

Viruljon orcája mindennap szépséggel, áldja meg az Isten friss jó egészséggel!

(Viga i. m. 245. 1/a)

(Adatközlők: Iski István, Géresi Jolán, Kosztyu László, Miklós József)

IV. Népmesék

1. A korpacibere

Eccer vót, hun nem vót, vót a világon egy szegény ember. Egy kis nádfedeles házacskába kettecskén éltek a feleségével. Olyan szegények vótak, hogy sokszor még betevő falatjuk se vót. Aszongya eccer az asszony az urának:

— Hallod-é, igen megfogyott a fánk az udvaron. Ereggy mán ki az erdőre, oszt hozzál egy kis fát.

A szegény embernek vót két kis tehénkéje meg egy rossz szekere. Befogta hát a két tehénkét a rossz szekerbe, oszt elindult az erdőre. Ahogy kiért, a szekeret odaállította a fa alá, kifogta a járombul a teheneket, oszt hozzáfogta vágni a fát. Addig vágta, addig vágta, míg a fa nem kezdett el dűlni. Éppen a szekerfelé dűlt. Úgy, hogy ripityára törte a szekeret, de agyonütötte a két tehénkét is.

Igen elbúsulta magát a szegény ember. Csak ült az összetört szeker mellett, oszt gondolkozott, sopánkodott. Asszongya:

286